Szász János Ópiumára szavaz az egyik, Kamondi Zoltán Dolinájára a másik. Egyik sem könnyed hangvételű közönségfilm.
Ha megtörténik a csoda…
Nem kisebb erejű alkotás Kamondi Zoltán Dolinája sem, amely a diktatúra természetrajzát ecseteli egy eldugott kis városban, ahol a terror vette át a hatalmat. Bogdanski Dolina egykor gyönyörű hely lehetett, ma a pusztulás, az enyészet, a végső elszegényedés jegyeit viseli magán. Ide érkezik egy titokzatos idegen, Gabriel Ventuza, aki azzal válik veszélyessé a helybeli hatalom számára, hogy a nyugati civilizációt otthagyva váratlanul megjelenik ebben az Isten háta mögötti, különös hangulatú (fehér) porfészekben. A történetet az itt élő hatalmasságok és az őket szolgálók népes hada teszi izgalmassá, köztük Colentina Dunka, a fodrászat leszbikus vezetője, aki Gabriel Ventuzát is szárnyai alá veszi. Minden arc és minden sors tovább feszíti a történetet, Kamondi mesteri színészvezető, és pontosan ismeri a feszültségteremtés íratlan szabályait. Kétórás alkotása egyformán hat szemre és szívre, az olasz Adriano Giannini és Molnár Piroska pedig egy pillanatra sem lazítanak a cselekmény szoros szálain.
A közönségfilmek közül is kettőt emelek ki: Rohonyi Gábor Konyec – Az utolsó csekk a pohárban és Sas Tamás S.O.S. szerelem! című alkotását. Sas korábbi filmjei után igazi meglepetés legújabb munkája: bája van, lelke van, szellemes és szórakoztató. Voltaképpen ikertestvére lehetne Goda Kriszta Csak szex és más semmi című nagy sikerű alkotásának, s csak azért nem az, mert más környezetben, más helyzetre építve beszél – egyébként ugyanarról: a kor kórjáról, a társra, szerelemre váró, magányos emberről, aki mulatságos szituációkba keveredve találja meg szíve (talán nem pillanatnyi) választottját. Csányi Sándor minden vonzerejét bevetve még a tavalyi, Rokonok-beli alakítását is felülmúlja, de nagyszerűek a partnerei: Fenyő Iván, Ullmann Mónika és Kovács Patrícia is. Széles tömegeket hódít meg a Konyec is, amelyben a Keres Emil és Földi Teri által remekül megformált idős házaspár élete utolsó éveit szeretné bearanyozni, megelégelve a nyugdíj egyre fojtogatóbb szorítását. Bonnie és Clyde Magyarországon, 2007-ben. A rendőrség meg mindig késve érkezik, vagy rossz helyen tapogatózik. Lendületes, finom humorral átszőtt, poénokban és fordulatokban gazdag film a Konyec, sikeréhez sokat hozzátesz az is, hogy a rendőrházaspárt Schell Judit és Schmied Zoltán alakítják illúziót keltően.
Több éves szünet után jelentkezett új filmmel Sándor Pál, a Dárday István–Szalai Györgyi páros, valamint Maár Gyula. Fanyar humorával, groteszk életlátásával Sándor Pál egy öreg pesti bérház lakóit ülteti Noé bárkájára, hogy velük, általuk, az ő hétköznapjaik tükrében mondjon véleményt a kor emberéről, aki csak a bajban vagy a várható jó illékony reményében képes megfogni társa kezét. A sok gyűlölet és szitok, irigység és gyilok közepette így fénylik fel egy pillanatra a jó, a derű, a segítőkészség, sőt még a szeretet is, amelyet gyökerestül irtottak ki az említett bérház falai közül. Garas Dezső, Kállai Ferenc és Törőcsik Mari legszebb pillanatai teszik igazán „fogyaszthatóvá” a filmet, amely szinte milliméternyi pontossággal illeszkedik Sándor Pál korábbi alkotásainak sorába.
Dárday István és Szalai Györgyi Márai Sándor életének egy-egy szeletét, s az író San Diegó-i éveit dolgozzák fel Az emigránsban. Márai életéről ez az első játékfilm, s bár nem éppen hibátlan, Kassa szülöttjét, akit igazából csak halála után fedezett fel a világ, mindenképpen közelebb viszi az olvasókhoz. Bács Ferenc az író szerepében, Gyöngyössy Katalin pedig a feleségeként nyújt érzékeny alakítást.
Simone Weil írásai alapján Maár Gyula forgatott fekete-fehér játékfilmet. A Töredék fiatal és korosodó papjai egy távoli kolostor falai között kerülnek egyre közelebb Istenhez – és a súlyos vallásfilozófiai kérdések hosszadalmas elemzése miatt – s egyre távolabb a nézőtől. A televízió képernyőjén remélhetőleg nagyobb sikerrel szerepel majd az alkotás, moziközönsége nem nagyon lesz, egy-két jelenettől eltekintve ugyanis szinte semmi sem történik a filmben. Az az egy-két jelenet pedig Törőcsik Marié, egy titokzatos grófnő szerepében. Nincs sok szövege, még annyi sem, mint Haumann Péternek vagy Trill Zsoltnak, de amit csinál, az a színészet magasiskolája. Egyszerűen elbűvölő. „A csoda azért van, hogy megtörténjen” – mondja a filmben. Általa meg is történik. Csak meg kell szenvedni érte.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.