György Norbert: Fortuna (karrier-regény)

Van egy trafik Füleken, ahol már csütörtök délután meg tudom venni a szombati Újszót. Annyi a trükk, hogy a május 1. utca 13-ból, ahol lakom, az ellenkező irányba kell elindulni. Ami itt annyit tesz, hogy előbb elsétálok a Beneshez címzett kocsmáig, ott legurítok egy sört, válltömésnek egy rumíkot, sőt, van úgy, hogy kettőt. Aztán elballagok a futballstadion mögötti utcán a vonatállomás irányába. Az állomásbüfében gyorsan lecsúszik a következő sör-rum kombó, és már indulok is a parki presszó felé, ahol ismét csak megállok egy körre. Útba esik még a régi Kominár (sok szép emlék fűződik hozzá), végül a piactéri Köpködőben fejezem be az ívet.

Ekkorra már, természetesen, részeg vagyok, mint a segg. De pont ez a lényeg. Mert az ominózus trafikot kizárólag így, óvatosan, szinte araszolva lehet csak becserkészni, odafigyelve minden apróságra. Hogy mögöttünk a sorban, például, egynél több ember ne álljon, és előttünk, ha lehet, egynél kevesebb. Csak okosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. A trafikos néni már ismer, és tudja, hogy ha csütörtök délután fölbukkanok, fölösleges kommunikálnia velem. Mi több, lehetetlen. Mosolyog, kacsint, de a miheztartás végett azért megkérdi, hogy a szombatit? Bólintok, mosolygok én is, kiaprózom, és már ott sem vagyok.

És itt kezdődik az én nagy erkölcsi dilemmám. Mert az egy dolog, hogy tudom, hogy a szombati Újszóban az én tárcám is benne lesz, sőt, látom, hogy benne van, de benne vannak, egyéb remek írások mellett, a pénteken lejátszott sportmérkőzések eredményei is, ami ugye még a tárcámnál is izgalmasabb szöveg.

Így tudom meg, például, hogy kikapott a Real (eszem-faszom megáll), ikszelt a Milan, a Wolves meg jól elverte a Poolt. Továbbá, hogy két piros is volt a Fradi–Dózsán, a CR7 háromig meg sem állt, s hogy a Tardoskedd a kilencven perc alatt négy szögletet is rúgott.  

Adj egy tippet, szól a lakomakoma, a kebelbarát. Nem adok. Hogy a lelkemen száradj? Szakadt, tyeplákis fazon, ráférne egy kis dohány. Nyolcat szívunk a hollandoktól. Mondom. Csak úgy, kiszalad a számon. Ez régebben volt. Akkor még nagyban utaztam. Gyanús is lettem. Hülye vagy, mondja. Pontot hozunk. Ahogy gondolod. Én szóltam.

Fölrakok tízet, elmegy egy. Fölrakok ötöt elmegy egy. Fölrakok kettőt, tutiba, de az egyik tuti, hogy elmegy. És nem tudom, melyik. Most súgjam meg neki?

Hogy ilyen tudás mellett eddig mért nem gazdagodtam meg? Hát ez az én nagy erkölcsi dilemmám. Mert szerény vagyok és becsületes. És mert egy úriember biztosra nem fogad. És már egy jó ideje nem veszem meg csütörtökön a szombati Újszót. Sőt, szombaton se.

A fogadóirodákat viszont továbbra is látogatom. És így is szép sikereim vannak, mit mondjak. A havi mérlegem nettó négy euró és húsz cent. Eljátszom a gondolattal, hogy ha minden egyeurós tét helyett tízzel fogadok, akkor most negyvenkét euróm lenne. S ha százzal, akkor négyszázhúsz. S ha ezerrel…

Inkább nem is folytatom. Nem kell harácsolni.