Gyerekzár – A kettősségek könyve

Mécs Anna szövegeit, rövid prózáit és novelláit régóta ismerhetik azok, akik gyakran forgatják a magyar nyelvű irodalmi folyóiratokat. Bátran kijelenthetjük, hogy sokan vártuk a kötetet. Pont olyan lett, amilyenek az eddig megjelent szövegei, ennek minden jó és rossz hozadékával együtt. 

A szerző hangja fiatalos, ráadásul kegyetlenül őszinte tud lenni, és belénk tud vájni, mert minket is őszinteségre késztet, saját magunkkal szembeni őszinteségre. A szövegek középpontjában mindig fiatal lányok és nők állnak– néha persze ők sem tudják, hogy lányok még, vagy már nők. Hétköznapi dolgokkal kell megküzdeniük, nem azok szürkeségével, hanem abszurditásával. Nincsenek nagy gondolati ívek, nem kapunk hatalmas bölcsességeket, de még hihetetlen szórakozást sem fog nyújtani a kötet, de talán nem is célja. A cél inkább az a szembesülés, amikor rádöbbenünk, hogy egy ostoba szituációban a lelkünk mélyén mi is hasonlóan gondolkozunk valahol legbelül. „...közben lüktetett bennem a ritmus, nem halhat meg Irén nagyi, hát ki fog engem baszogatni...”

Nincs érezhető koncepciója a könyvnek. Huszonnégy szövegről beszélünk, melyeknek ugyan hasonlít a hangja és a stílusa, de párhuzamosan működnek egymás mellett, az olvasó nem kap kapaszkodót. Márpedig huszonnégy szövegen végigvergődni nem éppen egyszerű: én már a nyolcadiknál is csak kapkodtam a fejem, akaratlanul is kerestem a kapcsolatot szövegek között, de nem találtam, ráadásul egy idő után úgy érzeztem, egy-egy szituáció vagy geg nem érdemli meg igazán, hogy a kötetben szerepeljen. Talán érdemesebb lett volna egy-egy szöveget hosszabbra írni, a szövegek mennyiségén pedig kurtítani.

A Gyerekzár mint cím adja az egyetlen (lehet, hogy borzasztóan erőltetett) fogódzót. Szó szerint ugye a gyerekzár amellett, hogy véd, ki is zár valamiből, jelzi, hogy amivel foglalkoznánk, amit szeretnénk, egy másik világ része. Pár történetben ugyanez figyelhető meg a karaktereknél is. Itt a szereplők egy zárt világ határait szeretnék átlépni, melybe a környezetük, ahogy mondani szoktuk: „a körülmények” kényszerítik őket. A kötet különleges, baljós, depresszív hangulatát az adja, hogy a legtöbbször ezek a karakterek tisztában vannak azzal, hogy nincs kiút, és gyenge fekete humorral, iróniával kezelik a helyzetet. Ez a felülemelkedés, az, hogy még ebben a kissé kilátástalan, gyerekzáras világban is tudunk magunkon és a családtagjainkon nevetni. (A szálkás úristenit és a Ha a hidakat felrobbantják című szövegek szereplőit, a kötözködő vagy éppen a múltban élő nagyszülőt biztos, hogy mindannyian ismerjük.)

A Gyerekzár engem nem rengetett meg. Első olvasásra kifejezetten nem tetszett, úgy gondoltam, egy kis kelet-európai Szex és New York novellás kötet. (Vegyük csak az olyan tinderes ismerkedést, ahol kormányprojekten dolgozik a férfi, de azért még az anyjával él.) Ám másodjára már látom az értékeit: finoman juttatja eszünkbe, hogy „pedig milyen jó lenne, ha...”, és bármennyire nem akarjuk, hogy valami megtörténjen vagy ahogy megtörténik, általában nem tudunk tenni ellene semmit. 
És hogy kinek érdemes leginkább elolvasnia? Azoknak, akik meg akarják ismerni a nőket, legalább egy picit. Biztos nem találnak választ minden kérdésükre, de ha már kapizsgálnak valamit a női nemről, akkor ez a könyv jó adalék lehet, hogy érezzék is, ne csak tudják, hogy mi jár egy átlagos nő fejében.

Mécs Anna: Gyerekzár, 
Scolar Kiadó 2017, 144 oldal