Gyerekkel a Szigeten

Tesztalanyunk, mint minden gyerek, nyitott az újra, kíváncsi, szereti a kalandokat, de eleget látott már a világból ahhoz, hogy ne lehessen őt olcsó trükkökkel elkápráztatni. A Sziget-hajójárattal akartunk menni, ám a kikötőben kiderült, hogy az csak 14 órától közlekedik, úgyhogy a srác máris megtanulhatott egy fontos dolgot: sehová sem édemes túl korán indulni. (Bár délben még HÉV-vel is élvezet utazni, mivel van ülőhely bőven).

A fesztivál helyszínére belépve a kiskorú kap egy karszalagot, melyre a felnőtt kísérő felírja a saját telefonszámát: biztos, ami biztos. Azonnal beszippantott minket a színes forgatag, a sok vidám ember, akik itt sátoroznak az árnyas fák alatt. A Sziget-útlevélbe való pecsétszerző kihívást is pont a mi alanyunknak találták ki: egész délután szorgalmasan gyűjtötte a körpecséteket az egyes programhelyszíneneken. Persze lehetetlen ilyen rövid idő alatt mindet beszerezni, mert furfangosan állították össze a feladatot: a két legtávolabbi helyszín, a cirkusz-sátor és a Before I die… üzenőfal jó negyven percnyi sétára vannak egymástól. Aki összegyűjt tizennégy pecsétet, kap valamilyen ajándékot – nem tudom, mit, mert még sosem voltam annyira elszánt.

Megnéztünk két remek cirkuszi előadást röpködő artistákkal, fantasztikus kötéltáncosokkal, aztán a Vándor vursliban, őseink szórakozóhelyén időztünk, ahol lehet szivacslabdával dobozpiramisra célozni, kalapokat dobálni mellszobrokra, vagy felülni a világ legkisebb óriáskerekére. Délutánonként zsonglőr és régimódi bűvész is fellép itt, és ki is lehet próbálni a zsonglőrködést .

Aztán vannak látványos/vicces sétáló utcaszínházak, amelyekbe lépten-nyomon belefut az ember. Több helyen lehet kézműveskedni, a játéksátorban Rubik-kockázni, sakkozni, társasozni és csocsózni is. (Én már a 2019-es pozsonyi Uprising óta tudom – ugyanettől a kisfiútól – hogy csocsóasztal nélkül nem fesztivál a fesztivál).

A nagyszínpadon pont elkaptuk a Bagossy Brothers Company koncertjét, akiket mindketten szeretünk. (Idén végre néhány magyar zenekar is felfért ide). Megnéztük a Sziget legszebb sátrát, a Magic Mirrort, ahol kényelmes boxokban lehet ücsörögni vörös kárpittal bevont padokon. De még az a babzsákokkal, hajókosárral, kis körhintával felszerelt hely is tetszett a fiúnak, ahol egy kedves cég jóvoltából feltölthetik a telefonjukat a feledékeny felnőtt kísérők. Amíg a töltő dolgozott, lehetett gyönyörködni az arra járó szigetlakók által prezentált bolondos divatbemutatóban.

Visszafelé már hajóval távoztunk az Óbudai Hajógyári-szigetről (a gyereknek ide sem kellett jegy), és ketten utaztunk a fél hetes járaton a Jászai Mari térre. Mert hiszen a felnőttek bulija csak ekkor kezdődött a Szigeten...

A kísérlet végére a kissrác megfertőződött - már elnézést a szóhasználatért - , és igyekezett kicsikarni belőlem legalább egy szóbeli, de inkább írásos ígéretet arra nézve, hogy jövőre sátorral térünk vissza ide. (Figyelem: ez itt még nem ígéret!)