Grendel Lajos: Mátyás király New Hontban Kalligram, Pozsony, 2005

A Mátyás király New Hontban című regény a kötet fülszövege szerint a Tömegsír és a Nálunk, New Hontban című regényekkel együtt „egy laza trilógia záródarabjának is tekinthető”. A trilógia egyes darabjait azonban nem a szereplők rendszere, hanem a cselekménynek helyet adó tér fűzi össze: ez pedig a szlovákiai magyar kisváros, nevezzük akár New Hontnak vagy bármi másnak. A szlovákiai magyar provinciális kisváros képe jelenik meg mindhárom regényben egyrészt ironikus, parodikus elbeszélőmódban tálalva, másrészt a némiképp rezignált, mindentudó elbeszélő nézőpontján keresztül, aki már beletörődött a helyzet változtathatatlanságába. Mi is ez a helyzet? A (szlovákiai magyar) provincializmus szívós továbbélése, amely minden társadalmi berendezkedést túlél: túléli az első csehszlovák republikát, a Horthy-rendszert, a kitelepítést, a kommunista diktatúrát, és – úgy néz ki – nemcsak túléli, de kényelmesen berendezkedik az 1989 után kialakuló demokráciában is. Grendel Lajos antropológiai prózát művel, amely ennek a szociokulturális térnek az egyedi vonásait helyezi tágabb történelmi helyzetbe. A Mátyás király New Hontban éppen ezért egyrészt rendkívül szórakoztató regény, másrészt végtelenül keserű is.

A könyv olvasása közben nemcsak az látszik meg, hogy a szöveg milyen gazdag és tudatos írói műhely terméke, hanem az is, hogy írója mesterien bánik a történetszövéssel, a szálak mozgatásával, az egyes anekdoták elhelyezésével, adagolásával. Bevallom, a hetedik fejezet táján, amikor már kicsit leült és vontatottá vált a történet, megijedtem, hogyan lehet innét folytatni a regényt. Nos, a nyolcadik és kilencedik fejezet mesteri csavarai olvastán csak kapkodtam a fejem: egy meglepetésekre képes szövegvilág jelent meg előttem, amely az egész történet újragondolására kényszerített.

Másrészt viszont nem lehet elhallgatni azt sem, hogy éppen az anekdotizmus és a humoros burleszkfigurák miatt a regény szereplői meglehetősen elnagyoltak, mélyebb lelki folyamatokról ez a nyelv és történetszövés nem képes tudósítani. A Mátyás király New Hontban humora is néha meglehetősen erőltetettnek tűnik. A szokatlan hasonlatok, túljátszott szituációk mellett a nevek játéka is ide tartozik. Példaként a Döbrögi név Schillerre való fölcserélését említhetném. Két ilyen meglehetősen „erős”, jelentésteli név felhasználása némiképp indokolatlannak, hatásvadásznak tűnik, s ezt még az a többértelműség sem oldja fel, hogy a „schiller” nemcsak híres német drámaíró, de bor is lehet. Gyakran pedig az egyes szereplők felszínes filozofálgatása tűnik fárasztó tehernek a regény nyelve számára.

Ennek ellenére a Mátyás király New Hontban című Grendel-regény az egyik legmerészebb könyv tájainkon, amelyet a szlovákiai magyar provinciáról, a hajdani kommunisták átváltozásairól és mai társadalmi viszonyainkról írtak. Óriási tapasztalat és tudásanyag birtokában van Grendel Lajos: legújabb regénye olyan, jó értelemben vett „intellektuális lektűr”, amely önvizsgálatra késztet.