Gostivar és Vágsellye közt

Inci Handziu, karján a kis Esmával a vágsellyei szülészeten, balján pedig Kamil Vaško főorvossal, aki két évtizede őt segítette világraSzőcs Hajnalka felvételeiAzt már megszokták a vágsellyei kórház szülészeti osztályán, hogy a környező járásokból, sőt az ország távolabbi részeiből is járnak ide kismamák, az azonban még itt is különlegességnek számít, hogy egy fiatalaszszony Macedóniából utazzon el kimondottan azért, hogy itt segítsék világra a gyermekét.

Néhány nappal a problémamentes április elsejei szülés után a vágsellyei kórház szülészeti osztályán látogattam meg az egészséges lánygyermekét ölében tartó boldog anyukát, hogy megtudakoljam, hogyan jutott e furcsa elhatározásra. – Húsz évvel ezelőtt magam is ebben a kórházban születtem. Én szlovák vagyok, igaz, most már csak félig. Édesanyám szeredi származású szlovák, apám macedón. Tizenegy éves koromig itt éltünk Szlovákiában, most már több mint nyolc éve Macedóniában vagyok, én is macedón férfihez mentem feleségül, és Gostivarban lakunk – meséli tiszta szlováksággal a gostivari nő.

A Skopjétől 63 kilométerre lévő macedón városban, Gostivarban élő Inci Handziu már a teherbe esése előtt elhatározta, ha szülni fog, mindenképpen Szlovákiában, és csakis a vágsellyei kórházban. Elhatározása olyan erős volt, hogy orvosa és hozzátartozói aggodalmára fittyet hányva, attól sem riadt vissza, hogy egyes-egyedül autóbuszra szálljon, és húsz órát utazzon Szlovákiába. Hogy miért ilyen hosszú az út? – A macedón állampolgárok Magyarországra és Ausztriába is csak vízummal léphetnek be. De mivel a vízumokat nehéz megszerezni, inkább Horvátországon és Szlovénián keresztül járnak, így az egyébként 12 órás út jelentősen meghosszabbodik. Inci egyébként még diák, negyedikes gimnazista. Az anyaság miatt megszakította az iskolát, majd otthon készül fel az érettségire, s ha sikerül, egyéves szünet után jogi egyetemen szeretne továbbtanulni, méghozzá Törökországban. Férje ugyanis macedóniai török, s úgy tervezik, hogy ott telepednek le. Ő ugyan csak egyszer járt ott, mégpedig Isztambulban, de a város nagyon tetszett neki.

Anya és lánya egy héttel a szülés után Inci terhessége hetedik hónapjában már volt Sellyén ellenőrzésen, aztán visszautazott Gostivarba, és a szülés előtt egy héttel érkezett újra Szlovákiába. Na, nem egyenesen a szülészetre, hanem édesanyjához, aki – amióta elvált a férjétől – Szereden él. Persze, a boldogságos kismama haza már nem busszal utazik, a férje, a boldog apa jön értük autóval. Jött volna hamarabb is, szívesen ott lett volna a szülésnél, csak hát a már említett vízumprobléma! Emiatt a papa csak több mint egy héttel a szülés után láthatta meg kislányát, Esmát.

A kismamát este hatkor szállították be a kórházba, negyed tízkor már meg is született a kislány. – Régen volt már ilyen példás páciensünk, az anyuka néhány órával a szülés után felkelt, és zokszó nélkül csinált mindent, amit kellett – dicséri a kismamát Csiba Szabina, a szülészet egyik nővére.

Inci születése húsz évvel ezelőtt korántsem volt ilyen problémamentes. Erről a szülészeti osztály mostani főorvosa, Kamil Vaško mesél, aki történetesen Inci születésénél és most a kis Esma világrajövetelénél is asszisztált. – Ha jól emlékszem, a fiatalasszony szülei szeredi fagylaltosok voltak, és autóbalesetet szenvedtek. Az édesanyának a karambolban eltört a lába, de közben már a szülésnek is itt volt az ideje, úgyhogy a sebész főorvossal közösen vettük őt kezelésbe. Császármetszést végeztünk, hogy biztonságosan világra segítsük a kislányt, a sebész főorvos pedig közben az anya törött lábát látta el.

Inci ma Gostivarban külön lakásban él a férjével, önálló háziaszszony, jól főz, és minden házimunkát el tud egyedül végezni, mégis úgy gondolja, most egy időre talán jó volna, ha hozzájuk költözne az anyósa. Azt is szerettem volna tudni, hogyan néz ki Macedóniában a keresztelő, de erre nem kaptam választ, mert Esmát muzulmán hit szerint fogják nevelni. Az édesanya maga is muzulmán, éppúgy mint az apuka és a nagyapa. És hogy a muzulmánoknál milyen vallási szertartással fogadják az újszülöttet, azt Inci pontosan nem tudta megmondani, hiszen a szertartás a mecsetben zajlik, ahol nők nem lehetnek jelen. Az pedig, hogy otthon milyen ünnepséget rendeznek az újszülött tiszteletére, a férj és az anyós gondja lesz. Biztosan sokan összejönnek, mert a férjnek négy testvére van, Incinek pedig az édestestvérén kívül még három féltestvére. A szlovákiai rokonság nem biztos, hogy ott lesz, ugyancsak vízumgondok miatt.

Esma éppúgy szlovák állampolgár, mint az anyja, de ő is muzulmánKíváncsi voltam arra is, milyen a macedón konyha, milyen specialitásokat készítenek majd Esma fogadására, de Inci kiábrándított, kimondottan macedón konyhát nem is ismer. Arrafelé olyan kevert nép él, hogy a konyha is nagyon különböző, de inkább az orientálishoz közelít. A szlovák konyhától mindenesetre abban nagyon különbözik, hogy sertéshúst egyáltalán nem fogyasztanak. A fiatalasszony ismeri az ottani konyhát, el tudja készíteni a helyi ízlés szerinti ételeket, de azt is elárulta, neki máig a kedvence a túrós zsemlefelfújt. A macedónok számára pedig ez igencsak különlegességnek számít, ők a túrót édesen egyáltalán nem ismerik. Különösképpen a férjének sem tetszett a zsemlefelfújt, de azért megeszi, ha éppen ez kerül az asztalra.

Kérdésemre, hogy Macedóniában milyen ellátást nyújtanak a kismamáknak, a fiatalasszony nevetve válaszol: – Nem is igazán tudom, hogyan működik ez ott. Magánorvosom van, a betegbiztosításom pedig itt van Szlovákiában, ide is jártam ellenőrzésre. Azt sem tudom pontosan, hogy a szülő milyen gyerektartási vagy családi pótlékot kap. Én mint szlovák állampolgár külföldi diáknak számítok, ugyanakkor ott vagyok otthon, úgyhogy eléggé komplikált ez a dolog. De ha még egyszer szülnék – szeretnénk még legalább egy fiút is, de csak később – őt is mindenképpen itt, Vágsellyén szeretném a világra hozni.