Glastonbury atyja nagyot alkotott

Európában azok is arénákat töltenek meg, akik ezen a fesztiválon a kisebb színpadokon lépnek fel. Glastonburyben koncertezni megtiszteltetés, még a délutáni kánikulában is, a legkisebb színpadon. Idén például tele volt a szlovák sajtó a hírrel, hogy a Tolstoys zenekar első hazai csapatként eljutott Glastonburybe – bár alig találtam meg őket a programkínálatban. De például Cindy Lauper, Shania Twain vagy a Keane is csak a délutáni műsorsávot tudta megkaparintani a nagyszínpadon, Szóval aki nem lép fel Glastonburyban, az nem is létezik, aki itt jó koncertkritikát kap, az egész évben sikeres lesz, és a menedzsmentek vélhetően már most harcolnak védenceik jövő évi szerepléséért.

Az első körben a fesztiválalapítót, egy 88 éves agronómust, bizonyos Michael Eavist kell meggyőzniük arról, hogy ott a helyük. Ha ez sikerül, akkor a lányához, Emilyhez kerül az akta, aki a fesztivál programkoordinátora, és évek óta mindenkivel ő tárgyal az apja helyett – de elmondása szerint néha még mindig nem veszik őt komolyan ebben a macsó üzletágban. De szerintünk akkor sem lenne könnyebb helyzetbe, ha férfinak születik, mivel édesapját kultikus rajongás övezi, sokan a jellegzetes (ál)szakállt viselve érkeznek a koncertekre, így hódolva a fesztiválalapító előtt. És mivel egy ideje ő maga is dalra fakad az egyik kisebb színpadon, személyesen is találkozni lehet vele. Tegnap például három dalt énekelt Frank Sinatrától, egyet pedig Elvistől – a Suspicous Minds hosszúra nyújtott verzióját, minek után a tömeg percekig skandálta a nevét – a performance már megtekinthető a YouTube-on. Szóval ha Michael Eavis nem egy monarchiában született volna, akkor már rég ő lenne az államfő. Glastonbury ugyanis nemcsak egy jövedelmező fesztivál lett, hanem immár évtizedek óta trendformáló jelentőséggel bír, miközben csodálatos módon végig megmaradt családi vállalkozásnak, amely ötévente szünetet tart a helyszín regenerálódása érdekében. (Ez sem sűrűn fordul elő az európai fesztiválok esetében.)

Michael Eavis tengerész akart lenni. Alig várta, hogy elérje a nagykorúságot és lelépjen végre az unalmas farmról, ahol felcseperedett. A sors azonban másképp rendelte: édesapja váratlanul meghalt, és 19 évesen ő örökölte meg a családi tejüzemet, úgyhogy maradnia kellett. Egyetlen vigasza a rockzene lett, megszállottan kerese az izgalmas újdonságokat, és a tehenek meg is hálálták a folyamatosan bömbölő zenét – szépen tejeltek, az üzlet pedig virágzásnak indult. De Michael ettől sem lett boldogabb. Mígnem elhatározta, hogy egynapos fesztivált szervez önmaga és környékbeli barátai, valamint a haszonállatok örömére.

1970. szeptember 19-én a Worthy farmon jelképes egy fontos belépővel meg lehetett nézni egy csomó izgalmas rockbandát, élükön a T-Rex zenekarral. Ráadásul a fő szervező ingyen tejjel is kedveskedett a mintegy ezerötszáz fizető nézőnek. Akkor még Pilton Pop, Blues & Folk fesztiválként hirdették meg az eseményt, hiszen a Worthy farm az Anglia délnyugati részén fekvő Pilton településhez esik a legközelebb. A következő évben, amikor mások mellett a feltörekvő David Bowie is koncertezett a farmon, átkeresztelték a rendezvényt Glastonburyre, mivel a környék egyetlen nevezetessége a Glastonbury Tor: a tájból kiemelkedő domb egy romos toronnyal. Ekkor építették meg először a fesztivál jelképének számító Piramis színpadot, amely a gízai nagy piramis mintájára készült. Ekkor már 12 ezren voltak kíváncsiak a koncertekre. (Abban az évben egyébként nem szedtek belépőt, de a tejért már fizetni kellett.)

Ezután hét év szünet következett, legközelebb 1979-ben dübörgött fel a rockzene Michael Eavis legelőjén, és attól kezdve csak ötévente tartottak regenerációs szünetet. Máig ugyanaz a helyszín, ahol a buli időközben ötnaposra duzzadt. Mondjuk ki – egy ilyen terep nem a legideálisabb fesztiválhelyszín, ezért nélkülözhetetlen kellék a gumicsizma, és ezért lett a Glastonbury a világ legsárosabb fesztiválja, ahol az önfeledt dagonyázás, csúszkálás szinte már a program részét képezi – a fotósok legnagyobb örömére.

Délnyugat-Anglia misztikus régió, tele van a kelta mitológiához kötődő, illetve az Artúr-mondakört megidéző helyekkel. A Stonehenge például csupán hatvan kilométerre fekszik a fesztivál helyszínétől. Ezt a környéket sokak szerint pozitív erők uralják, talán ez a kisugárzás is hozzájárult Glastonbury sikertörténetéhez. A racionálisabb elemzők viszont sokkal inkább a remek szervezést, a csalhatatlan ízléssel összerakott programot, a fesztivál szájhagyomány útján terjedő, később a szaksajtó által is terjesztett jó hírét, valamint a zeneipari megmondóemberek szimpátiáját emelik ki. Szóval évről évre emelkedett a nézőszám., Michael Eavis pedig mindig bejelentette, hogy ez a maximális kapacitás – aztán  legközelebb megint tízezerrel több jegyet bocsátott forgalomba. Ma már kétszázezres a befogadóképesség, és a jegyek már pár óra alatt elkelnek, anélkül, hogy a végleges fellépőlistát közölnék. Egyszóval Glastonburybe menni olyan trendi lett, hogy minden különösebb promó nélkül telt házas a rendezvény. Michael Eavis 88 évesen is a fesztivál hivatalos fő szervezője. Persze ma már egy népes csapat dolgozik a szervezésen, de a legvégén állítólag tényleg személyesen ő bólint rá a Piramis színpad programjára.