Galántai táncok és sanzonkirályok

Két egyfelvonásossal érkezik a Szlovák Nemzeti Színházba a nagy nemzetközi hírnévnek örvendő győri társulat, amely megalakulása óta vissza-visszatérő vendége Pozsonynak. „A tapasztalás, legyen jó vagy rossz, az élmények és érzelmek megosztása egy közösségben mindig felemelő” – ezek már Velekei László szavai, aki Kodály címmel a Galántai táncok és az Esti dal egybevonásával készítette el legfrissebb koreográfiáját. A társulat egykori jeles táncosa igazgatója felkérésére nyúlt a világszerte ismert magyar zeneszerző műveihez. A bemutató előtt négy héttel azonban még nem volt meg az engedély a zenei anyag felhasználásához. Kodály műveit ugyanis nem lehet szabadon kezelni, megszakítani, egy másik szerzeményével összeilleszteni. A hozzájárulást végül a zeneszerző özvegyétől kapta meg az együttes. Kodály Zoltánné a budapesti bemutatón látta a kész darabot, s bár érezhetően tetszett neki, szigorúan szólt Kiss Jánoshoz. „Gratulálok, igazgató úr – mondta –, de hol a koreográfus? Most azonnal kell vele beszélnem.” Meg is szeppent egy pillanatra a társulat vezetője, Velekei Lászlót azonban a legnagyobb elismerés várta. „Gyönyörű, amit létrehozott – intézte hozzá elismerő szavait a még ma is jó formában levő Sarolta asszony. – Bármelyik Kodály-művet használhatja a jövőben. Számíthat a segítségemre.” A klasszikus balett bázisán létrejött mű a kortárs tánc izgalmas összegzése, tehát nem néptáncimitáció. Szól a férfiról, a nőről, kettőjük kapcsolatáról, erőről, örömről, bánatról, de úgy, hogy Velekei László a szakma nagy örege, Novák Ferenc elismerését is kivívta vele. A német, a szlovén és a szlovákiai közönség után az oroszok és a spanyolok láthatják majd a művet, hiszen a Győri Balettre a következő hónapokban is jelentős külföldi megmérettetések várnak. A pozsonyi est második részében a belga Ben Van Cauwenbergh Rózsaszínház című koreográfiáját láthatják a nézők. Az esseni operaház balettigazgatója most dolgozott harmadszor Győrben. Chaplinről szóló művének ugyanolyan nagy sikere volt, mint a Queen együttes dalai alapján összeállított estjének. A negyvenperces Rózsaszínház a kétfelvonásos La vie en rose esszenciális (utazó) változata. Maurice Chevalier, Edith Piaf, Gilbert Bécaud és Jacques Brel csodás sanzonjai elevenednek meg benne úgy, hogy maguk az előadók is életre kelnek . „Bennel sok évvel ezelőtt Várnában találkoztam, amikor még ő is táncolt, méghozzá kitűnően – meséli Kiss János. – Aztán sokáig nem láttuk egymást, majd Bécsben, a Staatsoperben futottunk össze, ahol már koreográfusként dolgozott. Miután rájöttünk, hogy van egy közös pont a múltunkban, felvettük a kapcsolatot. Így jutott el aztán hozzánk, Győrbe, s mivel én magam is szeretem azokat az előadásokat, amelyek szólnak valamiről, vagyis a táncszínházi formát, meghívtam, hogy dolgozzon nálunk. Nemrég egy orvoskonferencia résztvevői jöttek el megnézni a Rózsaszínházat. Előadás után megkeresett egy hatvanéves orvosprofesszor, hogy közölje velem, életében nem gondolta volna, hogy potyogni fognak a könnyei egy balett láttán. Ennél nagyobb elismerést nem is kívánhat az ember, s ez valóban ilyen darab. Nagyon mély érzelmeket kavar az előadás, valósággal belenyúl a nézők lelkébe.” Várhatóan ez történik Pozsonyban is. Kiss János és a Győri Balett ebben reménykedik.