Gaál Lajos: Gömörország természeti öröksége

A tájegység kincseinek, természeti örökségének egy részét ismerheti az átlagember, hiszen ki ne járt volna mondjuk a Sztracenai-völgyben, a Dobsinai jégbarlangban, a Szilicei- vagy a Murányi-fennsíkon, egy-egy iskolai kiránduláson a Baradla-barlangban, vagy Ajnácskő várában. Azt azonban túlzás lenne remélni, hogy a legszélesebb közönség tisztában lenne vele, hol található a Kőjankó, az Ördög-lyuk, a Nagy-zsomboly, a Szörnyű-kút, vagy hallott volna valaha is az álskorpióról, a mohos és a suvadásos tavakról, arról, hol él a bikapók vagy a gömöri vakfutrinka, hogy néznek ki a vasvirágok, hol nyílik a szellőrózsa, a fekete kökörcsin, hány éve tűnt el a Mellétei-óceán, hol fekszik a Papverme-tó, vagy milyenek a Garam meanderei. Sokan talán még azt sem sejtik, hogy Gömör legmagasabb pontja a Király-hegy. Mindezekkel testközelből ismerkedhet meg az olvasó, ha kezébe veszi Gaál Lajos: Gömörország természeti öröksége című, a közelmúltban megjelent könyvét.

Gaál Lajos geológus páratlan és talán túlzás nélkül állítható, hogy a maga nemében lenyűgöző utazásra invitálja az olvasót. Gömörország természeti öröksége című kötetével nem titkolt szándéka, hogy minél több emberrel megismertesse és megszerettesse az egykori Gömör-Kishont vármegye ránk maradt örökségét, miközben Gömört a szerző természetesen az egykori megyehatárok által behatárolt területen értelmezi.

Gaál Lajos végzettségét tekintve geológus, barlangkutató, hivatalból természetvédő. Természetvédelmi tevékenysége 1985-ben kezdődött, amikor a Kerületi Műemlék- és Természetvédelmi Intézet losonci kirendeltségéhez került, ahol 6 évet töltött. Ekkor vette fel a kapcsolatot a Bükki Nemzeti Park Nógrádi Irodájának munkatársaival, amely azóta hivatalossá vált, és máig gyümölcsöző. Ezután az 1989-ben megalakult Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet munkatársa lett. 1995-ig főleg Gömör és Nógrád természeti értékeinek kezelésén, szakmai véleményezésén, új természetvédelmi területek létesítésén, tanösvények létrehozásán dolgozott. Az ő tervei alapján valósult meg például a Derencsényi, a Somoskői és a Füleki Tanösvény. 1995-től, amikor a természet védelméről szóló törvény minden barlangot védelem alá helyezett, Gaál Lajos doktor a szlovákiai barlangok védelmét irányította. A barlangok 2002-ben a liptószentmiklósi székhelyű Szlovákiai Barlangok Igazgatósága hatáskörébe kerültek, ezért munkáját ott folytatta, ahol jelenleg is a Barlangkezelési Osztály vezetőjeként dolgozik.

A szerző és mások felvételeivel gazdagon illusztrált kiadvány egy-egy tájat, jelenséget ismertető írásai néhány nagyobb egység köré csoportosulnak. Először afféle alapismeretekkel szolgál, mit kell tudni Gömörország földtanáról, felszínéről, hegyeiről, medencéiről, vizeiről, majd ezt követik az egyes témacsoportok (az Alacsony-Tátra, a Felső-Garam-mente, a Sztracenai-hegység, a Murányi-fennsík, a Vepor-hegység, a Rőcei-hegység, a Gömör-Tornai-karszt, a Rima-mente, a Putnoki-dombság, a Cseres-hegység), miközben egy-egy tájegységet nem is annyira fajsúlyának, mint érdekességeinek, egyediségének és különlegességének súlya szerint taglal. A szakmai leírások talán súlyosaknak tűnhetnek olykor, Gaál Lajos a szakzsargon megőrzése mellett mégis élvezetesen és olvasmányosan írja le nemcsak egy-egy térség földtani adottságait, természeti értékeit, de érdekes tudománytörténeti, történelmi, sőt irodalmi, művészeti és néprajzi hagyományok ismertetését is nyújtja.

A kimerítő irodalomjegyzékkel, a természetvédelmi területek táblázataival, térképpel, a magyar földrajzi névmutató szlovák fordításával is ellátott kötet egyben a kiadó, a Gömör-Kishonti Múzeumegyesület munkáját is dicséri.