Futó találkozások gomolygása

A jelenleg Kassán látható mintegy ötven festmény között régebbi és egészen új munkák is megtalálhatók, műfajukat tekintve pedig a válogatásban jól megfér egymás mellett a realisztikus és az absztrakt ábrázolás.

A kiállított munkák bonyolult személyiséget tükröznek. A festmények címei (Madárasszony, Pártapántlika s a tulipánt lika, Fényörvénylények stb.) is furának, távolinak tűnhetnek a mai értékvesztett világban, a vásznon megjelenített témák pedig egy-egy képen belül is túl sok gondolatot és érzelmet hordoznak ahhoz, hogy napjaink rohanásában könnyen befogadható és felfogható legyen.

A festőművész a mára sokak által elfeledett ősi értékek felé nyúl. A valóságot szimbolikus elemek használatával jeleníti meg, amelyek a személyes életben átélt jelentéssel bírnak. A keresztény és más vallási szimbólumok, valamint az ősi stilizált népművészeti elemek és jelképek használata teszi bonyolulttá Katona György képi világát. Még az egyszerűbbnek tűnő, figuratív ábrázolás mellett sem mehet el az ember anélkül, hogy ne váltana ki belőle emóciókat és értelmezési kényszert. Mindez - a művel való találkozás, a befogadás, az átélés -azonban idő- és energiafüggő, hisz szükséges mélyen belenézni a megjelenített arcokba, érzelmeik tükröződésébe. S ahogy a hétköznapokban megtörténik, hogy az ember rohanva elfut - mert csak egy „hogy vagy?“ kérdésre futja az időből -, anélkül, hogy a szemekben megjelenő gondolatokat akárcsak észrevennénk, úgy történhet meg ezekkel a festményekkel és figurákkal is, hogy a magukat modern felfogású gondolkodóknak, művészeknek tartók, és az egyszerű műélvezők is, kutyafuttában és türelmetlenül keresik azt, hogy az üresség, ami ma divatként is megvetette lábát, milyen technikai megoldás mögé van elbújtatva. Itt ilyen igénytelenséget nem találni. Bár semmi nincs, amiben ne lehetne kifogást találni, ám ha okot találunk, annak megalapozottnak kell lennie. Vitázott-e valaki ilyen módon önmagában a festményeket szemlélve, nem tudom. Sok-sok szem azonban érdeklődve függött a képeken, s jó volt megélni, hogy senki nem siet. Igen, az embernek néha jó együtt lenni, elmerülni az értelem és az érzelmek összefonódó gomolygásában, ha a megfejtésük lehetetlen vállalkozásnak tűnik is. S mégis, próbáljuk meg mégis két festmény által: Fényörvénylények - A fény sokféleképpen értelmezhető. Van, akinek csak tiszta, átlátszó vizuális élmény. Van, akinek melegség. A festő számára gomolygó meseszerű figurák sokasága.

„Gyermekkoromban a fényben valóságosan láttam ezeket a lényeket“ - árulta el. S bár mindig nehéz elfogadni, ha valaki másoktól eltérően lát, mégis sokan szembesülhetnek saját vizuális élményeikkel a kép láttán. Vannak, akiknek szerencséjük van, kapnak eszközt, tehetséget, lehetőséget arra, hogy örvénylő lények látomásait megmutatva biztosítsanak arról másokat, hogy nincsenek egyedül a világban, amikor néha őrültnek képzelik magukat, ha elrugaszkodnak a valóságtól. Futó találkozások - A kiállítás címadó festményét többen is a számukra legjobban tetszőnek értékelték. A siker sokszor rejlik az egyszerűségben, amely valóságra utaló jelentést hordoz. A „graffiti technika egyszerűségével“ alkotott kép számomra ősi barlangrajzokat idéz. Mint akkor ott, a barlang falain is az élet fontos jeleneteit ábrázolták, mintegy mágikus módon, hogy például a vadászat sikeres legyen, itt is a valóság ábrázolása jelenik meg. A mai találkozások sokszor valóban csak futó találkozások. S talán azért kell „a barlang falára“ festeni, hogy a futó pillanatokban is legyen siker, vagy némi tartalom, amitől az ember új erőre kaphat.

A kiállítás április végéig tekinthető meg. (Fecsó Yvett)