Fundamentum

Idegőrlő, a közösségi eseményekre egyre inkább fittyet hányó világunkban mintha fakulna a fénye hazai magyar művészegyütteseink, köztük énekkaraink jubileumának. Pedig tülekedő, mind sivárabb hétköznapjainkban még nagyobb figyelmet és tiszteletet érdemelnének ezek az események. Most például a somorjai Híd Vegyes Kar megalakulásának harmincadik évfordulója. Pedagógusok, más értelmiségiek, munkások alkotnak immár három évtizede kiváló közösséget, megőrizve és gyarapítva azokat a szellemi értékeket, amelyet Pokstaller László, a két éve elhunyt karnagy – aki huszonnyolc esztendőn keresztül állt a kórus élén – hagyott a lelkes társaságra. Fiatal és nyugdíjas tanítók, akik arcpirítóan alacsony bérük ellenére sem veszítették el hitüket hivatásuk és a közösségi munka értelmében. Kétkezi munkásokkal énekelnek együtt, akik ezt az együttlétet, a heti próbákat, a gyakori hazai és külföldi fellépéseket sokkal többre tartják a kocsmázásnál, a kártyázásnál, az állandó fusizásnál vagy a kereskedelmi televíziók egyre bárgyúbb, ízlést, értékrendet romoló sorozatainál. – Mi volt az éltető forrás, amelyből a megmaradáshoz szorgalmat és ösztönzést merítettünk? Talán a lelki késztetés anyanyelvünk, zenei örökségünk és hagyományaink ápolására, megőrzésére? Talán a hitünk a zene népeket és kultúrákat, korokat és országokat összekötő erejében? Vagy talán maga a zene és az éneklés áhítatos ereje az éltető erő? Hisszük, hogy nagy mesterek műveinek, a letisztult, egyszerűségükben nemes, gyönyörű népdalok tolmácsolásával, az egyházi zenének a liturgikus tartalomhoz méltó megszólaltatásával jobb, erősebb, lelkileg gazdagabb emberekké válunk, fogékonyabbakká mások tiszteletére, megértésére. Nyitottabbakká a szeretetre – írta a Híd harmincadik születésnapjára Hecht Anna, aki Édes Árpáddal együtt a folytonosság és a folytatás letéteményese.

A Híd jubileuma elsősorban egy kis közösség ünnepe, ám az eseménynek jelképes üzenete is van. Számos hazai magyar amatőr együttes és más közösség jubileumához hasonlóan azt hirdeti, hogy eldurvuló és elanyagiasodó világunkban is akadnak sokan, akik másként, tartalmasabban szeretnének élni. Mert tudják és hiszik, hogy a szellemi értékek emberként, magyarként is olyan morális erővel vértezik fel őket, amely megmaradásuk, s ezáltal nemzeti közösségünk boldogulásának egyik fundamentuma.