Frank Sinatra Szőke Paradicsomnak hívta

Erzsi, mikor és miért jöttél el Magyarországról?

(...rövid nevetés után...) Miért hagyták el Magyarországot abban az időben oly sokan?! Nem akartam leélni az életemet abban a rendszerben, abban a rabszolgaságban. Szabadságra vágytam.

Magyarország melyik részéről származol?

Budapestről.

Színész voltál már ott is?

Nem, itt kezdtem el a szakmát.

Mi vett rá, hogy éppen színészként próbálkozzál az Egyesült Államokban, ahol még a nyelvi nehézségekkel is meg kellett birkóznod?

Ez egy megmagyarázhatatlan kényszer, általában már gyerekkorban jelentkezik. ĺgy volt velem is. Nyolcéves lehettem, amikor már tudtam, ezt a pályát akarom választani.

Igen, de már Jávor Páltól is tudjuk – akiről egyébként Te is megemlékeztél egy műsorral –, hogy mennyire nehéz betörni a filmvilágba, főként akcentussal és kapcsolatok nélkül. Te hogyan győzted le ezeket az akadályokat?

Már a híres New York-i Lee Strasberg színészképzőben rájöttem, hogy az akcentus nem feltétlenül jelent akadályt. A színjátszást önmagában nem zárja ki az akcentus, legfeljebb limitálja azokat a szerepeket, amelyeket az ember eljátszhat. Inkább az számított, hogy mit fogok produkálni, mit tudok megtanulni. Soha nem felejtem el, hogy az első próbadarabban, a „La Rond”-ban színésznőt játszottam, és a szerep tökéletesen illett hozzám. Akcentus ide vagy oda, hatalmas tapsot kaptam.

Deák Pál, a New York-i Magyar Szó című újság tulajdonosa, szerkesztője könyvet írt életedről Szőke Paradicsom címmel. Honnan ered ez a cím?

Ez fordítása egy amerikai kifejezésnek, a „blond tomato”-nak, ami a bombázónak megfelelő szleng volt annak idején. Frank Sinatrától ered ez a becenevem, ezért fordítottuk le magyarra, bár a jelentése homályos a magyar fülnek. Lehettem volna akár „Magyar Paprika” is!

Sinatrától kaptad ezt a becenevet? Ez bensőséges ismeretséget takar? Mennyire ismerted a Kékszeműt és barátait, a Patkány Bandát (szabad fordítása a F. S. körül csoportosult színészek elnevezésének, a „Rat Pack”-nek – a szerz. megj.)?

Nagyon közvetlen emberek voltak. Különösen Dean Martin, aki mindig ott téblábolt a színészek között, kezében az elmaradhatatlan pohárral. Sok rosszat hallottam róluk, de én semmi ilyet nem tapasztaltam. Először a Sand hotelben találkoztam velük, ahol „showgirl”-ként, háttértáncosként szerepeltem. Előadás előtt a színpadon, utána a kaszinóban is öszszejöttünk néha.

Hogyan lett a táncosból színésznő?

A lépés nem olyan nagy, mint ahogy a legtöbben hiszik. Táncosként megismertem a színpadi szereplést, és később, New Yorkban színészmesterséget tanultam. A Las Vegas-i évek nagyon sokat segítettek a pályámon.

Voltak olyan amerikai filmes szerepeid szerepeid, amelyekre szívesen emlékszel vissza?

Igen, elsősorban a 68 című filmet szeretném megemlíteni. Ebben egy sanzonénekest játszottam, és Karády Kati Hamvadó cigarettavég című dalát is elénekeltem. Már az is érdekességnek számít, hogy magyar vonatkozású témája volt egy amerikai filmnek. Egy ’56-os emigráns család beilleszkedéséről szólt. Az apa régimódi gondolkodású, és borzalmasan felháborodik azon, hogy a nagyobbik, egyetemista fia egy kínai leányba szeret bele, és ami még szörnyűbb számára, a kisebbik fiáról kiderül, hogy a fiúkat jobban kedveli, mint a lányokat.

Mi volt a Te szereped ebben a filmben?

A nagynénit játszottam, aki elcsábította a kisebbik fiút, amikor az még nem volt biztos abban, hogy a lányokat vagy a fiúkat szereti.

Szerepeltél más amerikai filmben is?

Igen, például Woody Allen Ne idd a vizet! című filmjében. Ott egy olasz grófnőt játszottam. Woody Allen valóban érdekes személyiség. Rendkívül csendes volt, amikor a saját szerepére összpontosított, és nem rendezőként vett részt a forgatáson. Többnyire a földet nézte, topogott, koncentrált rendületlenül. Játszottam Robert De Niróval a King of Comedy című filmben, és egy amerikai-orosz koprodukcióban, a Moszkvai melódiákban. Ezek kisebb szerepek voltak, ezekhez hasonlókat sok produkcióban kaptam.

Miért vállaltad el a New York-i Magyar Színház vezetését?

Amikor színésznőként csatlakoztam a színházhoz – ekkor még dr. Varga László volt a vezetője –, valahogy rájöttem a magyar szó ízére, és elkezdtem falni a magyar könyveket, a magyar irodalmat.

Mikor vetted át a társulat irányítását?

A színház most tizennyolc éves. Színésznőként a kezdetektől részt vettem a munkájában. Az előadásokat vasárnap tartottuk, volt úgy, hogy az angol nyelvű színházi matinéról, amely kettőtől négyig tartott, rohantam a magyar előadásra. A színház vezetését 1989-ben vettem át, amikor dr. Varga László visszatért Magyarországra. A igazgatói posztra a színészek választottak.

Amikor átvetted a színház vezetését, volt rendszeres elfoglaltságod, „rendes munkád”?

Nem volt úgynevezett nyolcórás munkám, de mint amerikai színésznő rendszeresen dolgoztam kisebb szerepekben. Ezek egy részét feladtam. A színház vezetése sokkal több időt igényel, mint ahogy eredetileg képzeltem.

Mi volt az a vonzerő, ami a színház felé húzott?

A magyar nyelv, a magyar könyvek. A magyar írók, a magyar színészek sorsa, élettörténete. Megcsináltam az Arcképcsarnokot, amelyben magyar színészek élettörténetét mutattuk be, például Tolnai Kláriét, Honthy Hannáét, Horváth Jenőét. Jávor Pálról csak mostanában kezdtek újra beszélni, ugyanakkor mi már két évvel ezelőtt bemutattunk egy előadást az életéről.

Felsorolnál néhány ismert színészt, akik felléptek a színház előadásain?

A legszebb emlékem Cserhalmi Györgyhöz fűz. Ő A nők szívét ki ismeri? című műsorunkban szerepelt, József Attila-versekkel. De fellépett nálunk Gregor József operaénekes, és Murany Joe, aki egyike a legjobb dzsesszklarinétművészeknek az Egyesült Államokban. Woody Allennel is szerepelt a jó nevű Michael dzsesszklubban. Dolgozott velünk Dukász Anna erdélyi színésznő és színigazgató, Pápai Erika, Csongrádi Kata, Szakcsi Lakatos Béla és még sorolhatnám. Többször is itt járt nálunk Sziki Károly, az egri Harlequin színház igazgató-színésze. A fiatalabb tehetségek közül Kautzky Armandot és ifjabb Jászai Lászlót említeném meg.

Magyarországon szerepeltél színpadon?

Jártunk otthon vendégelőadáson, és Vitray Tamás Terefere műsorának is vendége voltam.

Mi lesz a színház legközelebbi előadása?

Ezt is megértük – 18 év címmel a színházunk eddigi történetét foglaljuk össze.

A New York-i Magyar Színház

A New York-i Magyar Színház az állami nyilvántartásban etnikai színházként szerepel. Tevékenységét figyelemmel kísérik és rendszeresen kiértékelik.

A színház évente hat bemutatót tart, ez persze függ az anyagi támogatástól is. Adakozói nagyrészt a városban és a New York államban élő magyarok közül kerülnek ki.

Legsikeresebb előadásaik Molnár Ferenc Játék a kastélyban és Liliom (zenés változat) című művei, Zilahy Lajos Házasságszédelgők című színdarabja, valamint A kaméliás hölgy című tragédia,

amelyet a Traviata zenéjével vittek színre. Úgyszintén nagy közönséget vonzanak a karácsonyi előadásaik.

Arcképcsarnok című sorozatukban Fedák Sárira, Mezey Máriára, Karády Katalinra, Blaha Lujzára, Horváth Jenőre, Kabos Gyulára, Kálmán Imrére, Latinovits Zoltánra, Jávor Pálra, Tolnai Klárira, Honthy Hannára, Dankó Pistára emlékeztek zenés műsorokkal. Gyakran tartottak jótékony célú előadásokat, emlékünnepségeket. 1996-ban indult a Pódium nevű sorozat, amely kisebb előadások, költői estek megrendezésére, más művészeti ágak, új művészek bemutatkozására szolgál.

Saját televíziós adásuk hétfőnként 17.30-tól jelentkezik a Manhattan Cabel 56-os csatornáján. A Művészeti Fórumot a legjobb tévéműsorok között tartják számon, célja elsősorban a színház népszerűsítése, a magyar kultúra terjesztése. A műsor beszámol a magyar színielőadásokról, valamint tájékoztat a New York-i művészeti eseményekről, ezenkívül talk-show-kat is sugároz.

Mivel a színház nem rendelkezik saját épülettel, mint az amerikai színházak általában, termet bérelnek. Nagy előadásokra a Wagner Iskola színháztermét (East 76-os utca), kisebb előadásokra és a Pódium műsorra a Református Egyház dísztermét (East 82-es utca) bérelik. A legtöbb nézőt (400) zenés előadásaik vonzzák, kevesebben jönnek el a verses műsorokra, ezeket körülbelül száz személy hallgatja meg.