Folytatódik a Szőrös Kő diadalmenete!

Tomas Tranströmer két remekművét Balázs F. Attila tolmácsolásában olvashatjuk, mint ahogy Ion Deaconescu két versét is. Az ezt követő, Maike Wetzel tollából származó, hangulatos, finom pasztellszínekkel operáló A sziget című novellát Pénzes Tímea fordította magyarra.

A fordításblokk után a kortárs líráé a főszerep. Orcsik Roland, Györffy Ákos, Iancu Laura, Mestyán Ádám, Krusovszky Dénes, Király Levente, Szabó Palócz Attila és Gerevich András verseit nemcsak életkoruk és mesterségbeli tudásuk fűzi egy csokorba, de a bennük meglévő finomra hangolt személyes hangvétel, csepp irónia és szerzőik különleges, egyedi világlátása is egymás mellé rendeli ezeket a költeményeket. Mindezt egy szenzációs novellafüzér követi, amelyről annyit kell tudnunk, hogy az ötlet Keszölcésen, a nyári Fiatal Írók Alkotótáborában merült fel, amikor a Gyulagyöngye névre keresztelt csapat azt a mentori feladatot kapta Z. Németh Istvántól, hogy írjon egy érdekes, lehetőleg csattanós rövidprózát, amelynek az első öt mondata előre meg van határozva. Mind a hét csapattag elkészítette a maga variációját, a történeteket az utolsó esti tábortűznél felolvasták nagy sikert aratva a hallgatóság körében. A „történet” itt nem ért véget, a tábor után egy körlevél arra biztatta a többi fiatal írót, mentort, valamint pár ismert prózaírót határon innen és túlról, hogy vegyen részt a „játékban”. A jelképes „novellás bőrönd” így napról napra nehezebbé, súlyosabbá vált. Az elkészült műveket a szerzők Grendel Lajosnak ajánlják eddigi munkássága előtt tisztelegve, valamint köszönetképpen azért a sok tanácsért, odafigyelésért és biztatásért, amivel mint mentor segítette eddigi munkájukat, és minden bizonnyal teszi majd ezt a jövőben is. A húsz novella egyaránt jól sikerült, izgalmas, elgondolkodtató és szórakoztató egyszerre, ha mégis ki kellene emelni pár nevet, talán Janković Nóra, Mucha Attila, Kákonyi Lucia, Deák Csillag, Varga István és Csóka Ferenc „bőröndje” volt az, amely a maga súlyával, színével és mintázatával, egyedi megoldásaival kiemelkedik a többi utazótáska közül.

Az utolsó rejtélyes bőrönd kinyíltával megnyugodhatunk, kinyújtóztathatjuk elgémberedett tagjainkat, s figyelmünket immár a „női vonalakra” vethetjük. Viola Szandra érzelmekkel átszőtt verseit Lennert Tímea és Gužák Klaudia pársorosai követik, hogy az érzelmek kiáradása ismét felerősödjön Haris Mária sodró lendületű költeményeiben. Lajtos Nóra Falusi gázolás című opuszának négy tétele biztos kézzel megírt, szuggesztív erejű látomás, amely méltán számíthat az olvasó figyelmére. Paróczai Tekla A cipők hatalma, avagy a csábítás áldozatai című rövidprózájából kiderül, hogy mikre nem képes egy pár jól megtervezett cipő…

A lapszám végén a kritikai rovatot találhatjuk. Hány szerepe lehet egy embernek a saját életében – vagy másokéban? Mennyiben határozza meg ezeket a szerepeket a közösség és az egyén kapcsolata, az identitáskeresés válsága? Az újabb és újabb szerepeket hogyan befolyásolják a materiálisés a spirituális folyamatok? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Farkas Gábor, aki Oláh András Anyagfáradtság című kötetéről írja le gondolatait Hétköznapi szerepek című bírálatában. Az AB-Art Kiadónál nemrég napvilágot látott Csoóri Sándor legszebb versei című kötethez Pécsi Györgyi írt utószót, ebből is olvashatunk egy rövid részletet.

A Szabó Ottó rajzaival illusztrált vadonatúj Kő borítóján Darvay Tünde festményei láthatók.

Z. Németh István