Folttisztítás

Általában kétféle foltot, pecsétet különböztetünk meg: zsírtartalmút és nem zsírtartalmút. Szabály, hogy minden folttisztító szert vagy annak tartozékát csak a legjobb minőségben vásároljunk, mert az takarékosabb. A romlott, vagy nem eléggé tisztított szer többet árt, mint használ.

A pecséttisztító szereket ne tartsuk szerteszéjjel, hanem egy szekrényben vagy annak egy polcán, ahol sem tűz, sem víz, nedvesség nem éri. Minden palackot jól záródó dugóval lássunk el. Lehetőleg üvegdugóval, mert azt a párolgás nem marja szét. A porfélét hibátlan dobozokban vagy porcelántégelyekben tároljuk. Mindenre olvashatóan legyen ráírva, hogy mi van benne. A szekrénykét tartsuk zárva, nehogy avatatlan kezek bajt csináljanak belőle. Gyermek számára elérhetetlen legyen, akár a gyógyszerszekrényke.

Mielőtt a pecsét tisztításához fogunk, győződjünk meg róla, mi okozta, mert csak úgy vehetünk a tisztításhoz megfelelő szert.

Amit tisztítunk, azt előbb keféléssel vagy porolással tökéletesen portalanítsuk.

Leggyakrabban előforduló foltok és tisztításuk:

Ablakpárkány tisztítása. Alaposan letöröljük, azután petróleumba mártott ruhával ledörgölünk róla minden piszkot. Végül fémtisztítóval kifényesítjük. Alpakkaezüstöt forró szappanos vízzel moshatunk szép tisztára. Antik bútor fényezésére való olaj: kétharmad alkannagyökeret széntűz felett 5-6 evőkanál lenmagolajjal felforralunk. Ha kihűlt, bekenjük vele a bútort, 24 óra múlva egy darab flanellal ledörzsöljük. Apróbb ezüsttárgyakat, ékszereket, melyeket fémtisztítóval nem lehet megtisztítani, a következőképpen tisztítunk, de csak akkor, ha nincs bennük igazgyöngy, mert az ezzel a módszerrel tönkremegy. A kis tárgyat fél órára spirituszba áztatjuk. Alapos öblítés után higított szalmiákszeszbe mártjuk (1 gramm szalmiákhoz 3 gramm vizet teszünk). Apró kefével alaposan átkeféljük, vízvezetéknél öblítjük, hogy jól átmosódjék, azután tiszta ruhával megszárítjuk.

Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936