Fogy a kenyér

Sütéskor a ropogós kenyér illatából jutott a falu rövid utcáiba, házak udvarába. Az üzletben sorban álltak az emberek. Egyesek a városból jöttek, hogy családjuk asztalán ott legyen a nem morzsálódó barna kenyér, az ízletes péksütemény. Más polcról kapták az árut. Korábban feliratkoztak. Vásárlás után az üzletes alig észrevehetően ceruzavonással jelezte: megrendelés kielégítve!

Bandi pékmester, amikor elhatározta, hogy az örökölt családi ház egy részét sütödévé alakítja, korántsem gondolta, hogy az annyira szapult romlott világban szakértelemmel végzett kiváló munkával az emberek szívébe lophatja magát. A vállalkozás sikerét érezve elhatározta, terjeszkedik. A kenyérsütés tudományát – amit apjától tanult – a város lakóinak igényeit kielégítve kamatoztatja.

A megvásárolt hosszú földszintes ház átépítése saját elképzelése szerint történt. Kőműves kalapácsa alól röppent a téglaszilánk, s mire helyükre kerültek a modern gépek, a suhogó meszelő minden repedést eltakart.

Az épület első részében az ízlésesen berendezett üzlet. Vastag kirakatüveg mögött különböző méretű és alakú péksütemény-költemények. Vesszőkosárban fonott kalács: mazsolás, mákkal hintett. Lekváros, túrós finomságok, töpörtyűs pogácsák. Középen mintázatlan hófehér vászonkendőről mosolygott a barna kenyér. Jobb oldalán kisebb méretű fehér rokona, bal felén rozsból készült változata.

A szemlélőnek összefutott a nyála, mire tekintete végigpásztázta a kínálatot. Kevés képzelőerő kellett, hogy az ízek felidéződjenek, zsebében pénz után kotorászott. Fehér ruhás pékmesterek, inasok vagy kézmozdulattal, vagy fejbiccentéssel kommunikáltak a gépek zajában.

Tágas helyiségben a raktár, amit folyamatosan utánatöltöttek. Egymásra pakolt zsákok finomra őrölt liszttel tömve. Külön polcon az élesztő és a többi belevaló. Első látásra minden poros, pedig csak lisztes.

A következő szellős terem közepén széles kandalló. Mozgatható regálokon tízesével, katonás sorban a szállításra váró kenyér. Hatalmas fonott kosárban péksütemény.

A pékség tőszomszédságában néhány méter széles gyümölcsöst követően, Jenő háza, akit az ismerősök Káposztának becéznek. Segélyből, alkalmi munkából tartja el családját. Alacsony termetű, aminek áldásos hatását vásárláskor tapasztalja. A középkorú férfi gyerek méretű bakancsot, trikót, nadrágot visel. Legnagyobb fia, Jenő. Cérnavékony tizenegynéhány éves, Makovýnak szólítja. Makový beteglapja csak a kötelező oltások bejegyzése végett nem érintetlen, pedig mezítláb rongylabdázik, amikor mások posztócipőben járnak. Tátott szájjal kövér hópelyhekre vadászik, amikor osztálytársa vastag sálat teker fázósan nyaka köré.

Bandi, a pékmester észrevételét elsőnek nyomozó barátjának panaszolta el, akivel gyakran jártak kacsázni a közeli nádasba.

– Nyom nélkül fogy a kenyér. Legújabban a kifli, de feltételezhető, a liszt is. Az embereimben tökéletesen megbízom. Tűzbe tenném értük a kezem. Nyomok nincsenek, a kenyér meg csak fogy – csóválta a fejét.

Nyomozó barátja alaposan kifaggatta.

– Megoldjuk, megtaláljuk a szarkát! – veregette biztatóan vadásztársa vállát. Utasítására beosztottjai tapintatosan figyelték a pékséget, az alkalmazottakat. Napok múltak, és semmi, semmi kézzel fogható eredmény.

Azon az estén telihold világított, ragyogtak a csillagok. Elhúzódott a vadászat. Üres utcában autóztak hazafelé. Mellőzték a kivilágított, csendes pékséget.

– Láttad? – kérdezte a nyomozó.

– Nem, semmit nem láttam.

– Állítsd le a motort – az út szélére parkolt, kikapcsolta a járművet.

– Ott! – mutatott a pékség raktárának irányába. A holdfényben kis idő múlva újra látszott a kandalló kéménye körül a felismerhetetlen fekete tömeg.

– Látod, ott a tettes – súgta a nyomozó barátjának.

Másnap korán érkezett a kőműves, hogy sűrű vasrácsot építsen a kandalló kéményébe. A kandalló tűzterének közepén egy halas bicska árválkodott. Amikor Bandi mester megmutatta a tompa zsebkést a kapuoszlopot ráérősen támasztó Makovýnak, a fiú felsóhajtott.

– Az én bicskám! – nyúlt a békanyúzóért.

– Máskor jobban vigyázz a holmidra!

Talán még hallotta a megtaláló figyelmeztetését.