Kemény Zsófi pimaszul fiatal. 23 éves költő, író. Így aztán lazán újratemeti Mátyás királyt, bevezeti a fészekadót, kirobbant egy forradalmat, és Gripenekkel löveti szét a Westendet. A helyzetre való tekintettel még a Sziget is elmarad; a fesztiválszervező forradalmárok a Toi-toi vécéket egy rózsadombi blokádhoz ajánlják fel.
Flashmob vagy forradalom
Kemény Zsófi annyira fiatal, hogy Rabok tovább című könyvének gerince tulajdonképpen egy leányregény. A szinte mesei elemekre épült alapmintát (az egyszerű leányzóért eljön a királyfi, ha nem is fehér lovon, de lopott cabrión) bolondítja meg a szerző egy disztópikusan fojtogató, alternatív mai Magyarország képével, valamint a kirobbanó forradalom visszafogottan szarkasztikus, szatirikus elbeszélésével.
Ez az alternatív mai Magyarország egy olyan hely, ahonnan a népesség fele már külföldre menekült. A kormány (lásd: Orban-legend) egyszerre jelenti be a fészekadót (a külföldön dolgozók jövedelmük egy részét kötelesek visszajuttatni az országnak, ha nem teszik meg, majd fizet a hátramaradt család) és Mátyás király látványos, állami pompával kísért újratemetését. Az elégedetlenség, az ellenállás, a feszültség fokozódik.
A történet elbeszélője, a húszéves Bora többé-kevésbé átlagos budapesti egyetemista, többé-kevésbé átlagos problémákkal, átlagos nihilszinttel, amikor egy Forradalom2017 nevű Facebook-csoportba, majd a csoport összejövetelébe csöppenve megismerkedik a karizmatikus, ismert és körülrajongott gengszterrapperrel. Innentől kezdve nincs megállás: az alakuló kapcsolat dinamikája lendíti tovább Borát a flashmobként induló, majd forradalomba átcsapó eseménysorozat különböző helyszíneire, mindvégig Don Giovanni Enne nyomában járva, az énekes kezébe kapaszkodva.
Kapcsolódó cikkünk
Elvitathatatlan teljesítmény, hogy Kemény Zsófi az elbeszéléséhez izgalmas nyelvet, izgalmas formát talált. A szöveg nagyobbrészt kócosan alulstilizált, az élőbeszéd, a nem megosztásra szánt belső monológok logikáját követi, behozva a mai szleng tipikus fordulatait, és ott válik némiképpen túlstilizálttá, ahol azt az „agymenés” egyébként is indokolttá teszi. Ennél is érdekesebb az elbeszélő látószöge. Mintha egy számítógépes játék vagy animáció perspektíváiból nyílnának ki a történések; megjelenik egy nagytotál, a pillantás végigpásztáz a helyszínen (a szerző játékos egyszerűséggel veszi birtokba Budapestet, a Parlament tőszomszédságában megbújó, konspirációs fészektől működő pincegalériától kezdve a főhadiszállássá átrendezett Gellért-fürdőn át a Rózsadombig), majd ráközelít egy-egy arcra (mondjuk, a forradalmárok gyülekezetének képviselőire: nagymamakorba érett egykori ellenzéki szociológusra, kontyos budai úrigyerekre, romániai cigányasszonyra), hogy aztán néhány felvillantott eseményrészlet után a cselekmény az akció szintjére lendüljön. Bora elbeszélését kettős érzelmi töltet jellemzi: a mindenféle szerekkel tovább fokozott izgalom, a „történelmet csinálunk” feszültsége, valamint egyfajta távolságtartó szenvtelenség, amely még szürreálisabbá rajzolja az amúgy téttelen, célok nélküli, ideológiát és koncepciót nélkülöző forradalom történéseit. Mintha valóban csak egy videójátékot néznénk, amely random módra löki elénk a helyzeteket, itt-ott meghalnak páran, de sokáig ez sem tűnik valóságosnak.
Kapcsolódó cikkünk
Aztán egyszer csak a Rabok továbban is eljön a szembenézés, a kijózanodás pillanata, amikor a történelem helyett káoszt látunk, a kapcsolat helyett meg agressziót. Amikor a megélt kalandok sorozata meglehetősen egyszerű felismerésekhez vezet. Valahogy úgy, mintha csak Candide próbálna tanulságot találni a 21. század elejének magyar valóságában.
Almási Sára
Kemény Zsófi: Rabok tovább. Jelenkor Kiadó, 2017. 280 oldal
Érdekes
"Beszélt, és nem hagyta abba, csak gyónt. Hogy ő miket csinált már, és még mikre lenne képes, amikre jóérzésű ember persze nem lenne képes. Hogy ő egy állat igazából, ami agresszióval és párzási ösztönnel működik, ne haragudjak, ő itt helyben párzana velem, neki ehhez érzelem nem szükséges, az ösztön az ösztön, ő képes lenne megölni bárkit. Szórakozásból is, nem csak védekezésből. Most ő elvezet itt egy forradalmat, de valójában a forradalom őellene is szól, mivel ő egy elkényeztetett, dúsgazdag budai úrigyerek, aki mindent megkapott a születésétől kezdve. És ő nem tudja, mi az a küzdelem, mert neki nem kellett soha, mármint küzdeni, és ő csak azt tudja, hogy ölni kell, és lehet, hogy az egész forradalmat azért csinálta, hogy ölhessen. Azért, hogy legyen egy kis izgalom az életében, mert a gagyi játékokat meg virtuális anyámkínját már unta, és neki kellett valami az életébe, ami igazi, ami sötét, ami hiteles…"
Március 21-én újabb Könyvespolc melléklettel jelentkezünk.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.