Filmesekkel a Corvin-közben a 44. Magyar Filmszemlén

Némi zsúfoltság is tapasztalható, a helyszín esténként már szűkösnek tűnik ekkora embertömeg befogadására, de a Magyar Filmművészek Szövetsége nem véletlenül választotta a Corvin mozit. Ezt a helyszínt ugyanis ingyen megkapták a fenntartótól, a budapesti önkormányzattól.

A megnyitóbeszédet Karácsony Gergely főpolgármester mondta, és minden társszervező részt vállalt a költségekből. Az állam azonban nem szállt be, sőt nem is vetítenek a szemlén adófizetők pénzéből dotált filmeket, pedig a Semmelweis vagy a Hadik például megérdemelné az itteni szereplést, illetve megmérettetés lehetőségét. Minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmje, a Most vagy soha! alkotóinak távolmaradása is szembetűnő, ráadásul a Nemzeti Filmintézet épp a szemle előtt jelentette be, hogy a Petőfi-film iránt Kínában mutatkozik érdeklődés. Ha összejön az üzlet, bizonyára több milliós nézettsége lesz a távoli baráti országban a márciusi ifjak kalandjainak, hiszen ott gyerekjáték bevezényelni a mozikba a diákságot. 

A függetlenség velejárói

Valószínűleg ez lehet a statisztikajavítás egyik járható útja. Egy biztos: 

a független film kifejezés az utóbbi években új értelmet kapott Magyarországon – egyrészt még mindig a szabadságot jelenti, másrészt viszont az anyagi bizonytalanságot, a jelképes honoráriumokért való dolgozást, illetve a pénzszerzés művészetének kényszerű elsajátítását. 

Azok a rendezők, akik nincsenek a húsosfazék közelében, mostanra megtanultak szívességet kérni, minden követ megmozgatni, baráti segítséget igénybe venni, hogy elkészíthessék filmjeiket, melyek gyakran komoly sikereket aratnak nagy nemzetközi fesztiválokon. Ez a paradox helyzet azért is érdekes, mert vélhetően a szlovák filmesek egy részére is hasonló sors vár rövid időn belül, úgyhogy itt az ideje ellesni a praktikákat.

Változatos termés 

A 44. Magyar Filmszemlén eddig látott alkotások alapján azt mondhatom, hogy az utóbbi két év termése rendkívül színes, izgalmas és sokféle. Születtek nívós szórakoztató filmek, társadalmi helyzetképek, párkapcsolati drámák, tragikomédiák, elgondolkodtató dokumentumfilmek, merész kísérleti filmek, illetve olyan kisjátékfilmek és animációs alkotások, amelyek ritkán jutnak el a nagyközönséghez. 

Nem véletlen, hogy máris jó néhány pótvetítést kellett beiktatni a rövidfilmes blokkokból, akkora az érdeklődés. 

Hamarosan interjút olvashatnak lapunkban a filmszemle fő szervezőjével, Muhi András producerrel, akit nemrég választottak meg a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökévé, és egyik első téteménye a tizenhárom évvel ezelőtt megszűnt filmes mustra újraélesztése volt. Kezdetben kevesen bíztak a sikerben, később azonban világossá vált, hogy a szakmabelieknek nagyon hiányzik ez a fesztivál. E héten pedig az is kiderült, hogy a közönség is vágyott már egy alapos mustrára. Sok a fiatal, akik rácáfolnak arra az általános vélekedésre, hogy a huszonévesek már inkább otthon szeretnek streamelni, mint moziba járni.

Két tábor

Kár, hogy a 44. Magyar Filmszemle a szakma szétszakadását is demonstrálja. Az egyik, kisebb tábor ugyan kénytelen tudomást venni a másik létezéséről, mert a nemzetközi fesztiválsikerek híre hozzájuk is eljut, és a közönség is „szavaz”, méghozzá a mozipénztáraknál. A másik, népesebb tábor pedig egyre türelmetlenebbül hangoztatja, hogy változások szükségesek bizonyos bizottságokban, máskülönben fokozatosan elsorvad a méltán híres magyar filmművészet.