Szerebrennyikov forró nyara

Guela hétéves kislány, akire hosszú orvosi kezelés vár, amely sok pénzbe kerül. Fiatalon megözvegyült apja előtt egyetlen lehetőség áll, hogy megszerezze a szükséges összeget: fel kell állítania ifjúkora rockbandáját, amelynek annak idején ő volt a frontembere. De miképpen reagálnak erre a legközelebbi hozzátartozói, barátai, akik a Mindenhatóba vetett hitüket képtelenek párhuzamba hozni a rockzenével járó életvitellel? És mire képes a határtalan szülői szeretet? Joseph Madmony és Boaz Yehonatan Yacov mindent megtesznek, hogy a lehető legpontosabb válaszokat adják a mások által feltett kérdésekre, filmjük sajtótájékoztatója mégis sokkal érdekesebb volt, mint maga a film. Ez sem ritka eset egy fesztiválon. A „magyarázom a bizonyítványom” maga mögé szorítja a vásznon látott történetet. A címszerepet játszó bájos kislány, Emily Granin ugyan meg sem szólalt az alkotók mellett, mély hallgatásával mégis végig hatni tudott, az apját megformáló Moshe Folenflik az Örökkévalóba vetett rendületlen hitével nyerte el rokonszenvünket, Joseph Madmonytól pedig olyan dolgokat tudtunk meg, amelyek az újdonság erejével hatottak. Konkrétan: a hasszid zsidó férfiaknak olyan filmek készülnek Izraelben, amelyekben nők egyáltalán nem szerepelnek. Velük szemben a nők „kivételezett” helyzetet élvezhetnek: azokban a filmekben, amelyekre ők válthatnak jegyet, férfiak nem tűnnek fel a mozivásznon, de a hangjukkal jelen lehetnek. A hasszid zsidók erkölcsi normái ma is elképesztően szigorúak.

A tolmács járni tanul

Információs szekcióban vetítették a fesztiválon Martin Šulík szlovák-cseh-osztrák koprodukcióban forgatott filmjét, A tolmácsot, amelyben egy 80 éves pozsonyi férfi Bécsben keresi zsidó szülei egykori gyilkosát. A néhai SS-tiszt helyett azonban annak hedonista fiával hozza össze a sorsa, aki teljes mértékben elhatárolja magát apja bűneitől, mégis társként szegődik a magányos aszkétaként élő Ali Ungárhoz, hogy együtt járják be ugyanazt az utat, amelyet sorstársaikkal együtt a tragikus sorsú szülők tettek meg a zsidóüldözés idején. Jiří Menzel és Peter Simonischek remekbe szabott alakítása, Šulík mesteri színészvezetése és nem utolsósorban a kiváló forgatókönyv finom humorral átszőtt, döbbenetes erejű filmet eredményezett. Simonischek, a bécsi Burgtheater híres színésze, akárcsak A tolmács bécsi lakosa, makkegészségesen élvezi az életet, Jiří Menzel a hét hónappal ezelőtti agyhártyagyulladásából lassan gyógyulva még mindig csak járni tanul, folyékonyan beszélni képtelen, s mivel tavaly karácsony óta több mint húsz kilót fogyott, árnyéka önmagának. Még orvosai sem tudják, merre fordul a sorsa.

Nyár Leningrádban

Kirill Szerebrennyikov, az orosz film fenegyereke, aki bátran szembeszállt Putyinnal, Karlovy Varyban sem lehetett jelen Nyár című friss opusa vetítésén. Házi őrizetéből májusban Cannes-ba sem kapott kimenőt, és hiába tiltakoznak a világ híres filmesei, Putyin még mindig nem bocsátott meg neki. Állítása szerint Szerebrennyikovot nem a rendszert mételyező politikai nézetei és nem is a nyíltan vállalt melegsége miatt tartóztatták le, hanem gazdasági bűncselekmény miatt. A konkrét vád: 133 millió rubeles állami támogatás elsikkasztása. A moszkvai Gogol Színház 48 éves művészeti vezetője ugyan elutasította az ellene felhozott vádakat, a helyzeten azonban ez sem változtatott. Az sem, hogy az orosz liberális értelmiség egy emberként állt ki mellette, és külföldről is erős nyomást gyakoroltak a rendszer igazságosztóira. Putyin hajthatatlan ez ügyben, Szerebrennyikov higgadtan viseli a történéseket. Karlovy Varyban korábbi alkotása, a Mártírok is jelesül szerepelt pár évvel ezelőtt. Annak hőse egy vallási fanatizmusba burkolózó gimnazista volt, a kamaszkori Messiás-szindróma mellett azonban az oroszországi oktatási rendszer hibái is terítékre kerültek a filmben.

A Horizont szekcióban, tehát versenyen kívül vetített Nyár a nyolcvanas évek leningrádi klubjainak parázsló világát hozza Viktor Cojjal, a szovjet rocklegendával, akit Vlagyimir Viszockij (Ljubimov világhírű Hamletje), a tragikus sorsú moszkvai bárd „vértestvéreként” tartanak számon. Bár a film nem kis nosztalgiával tekint Cojra, szentimentalizmusnak a leghalványabb jelét sem látjuk a vásznon. Szerebrennyikov fekete-fehérben fotografáltatta a nyolcvanas évek szovjetunióbeli társadalmi hangulatát, miközben egy szerelmi háromszög szemtanúi vagyunk. Viktor Coj ugyanis beleszeretett mentora, a Zoopark nevű rockbanda frontemberének a kedvesébe. A tragédia végül a tehetséges énekest sem kerülte el. 1990-ben, huszonnyolc évesen autóbalesetben vesztette életét. Szerebrennyikovot 2017 nyarán vették házi őrizetbe, a film utómunkálataiban már nem is vehetett részt, de nem hajolhatott meg a Bolsojban sem, ahol a tatár világklasszis, Rudolf Nurejev életét állította balettszínpadra. Putyin „kultúrfelelősei” már abba is beleszóltak, a bemutatót előbb el akarták törölni, aztán határozatlan időpontra csúsztatták, majd az előadás plakátját parancsolták le a színház homlokzatáról, és csak óriási botrányok után sikerült előadni a darabot.

Putyin tanúi

Vitalij Manszkij ukrán rendező Putyin tanúi című, százperces dokumentumfilmjét is műsorára tűzte a fesztivál. Ebben a kategóriában is tizenkét alkotás versenyez, köztük a kínai Yugi Kang munkája egy buddhista kolostor ifjú lakóiról, a cseh Jana Andert Mosulban című filmje az ottani fegyveres összeütközésekről és a kanadai Alison McAlpine Égboltja, amely földünk egyik festői táját, a chilei Atacama-sivatagot hozza közel hozzánk.

Tim Robbins mellett van már egy másik Oscar-díjas vendége is a mustrának. Anna Paquin, aki az Amerikai Filmakadémia által díjazott Zongoraleckékben még csak kislányként tolmácsolt siketnéma édesanyjának, ma, harmincöt évesen viszont már a férje első filmjét, a Búcsúpohár című megrázó alkotást képviseli, amelyben egy családi dráma tragikus hőse.