SOROZATDARÁLÓ: Ponyvathriller habbal

Nincs nagy baj a sablonsztorikkal, hiszen azt is ezerszer láttuk már, hogy valakinek valamelyik családtagját meggyilkolják, ő pedig kegyetlen bosszút áll érte, mégis máig készülnek ilyen történettel teljesen élvezetes filmek. Nincs új a nap alatt, úgyis minden történetet elmeséltek már, és a lényeg sokszor nem is azon van, mit mesélnek, hanem azon, hogyan mesélik. Márpedig a Tudhattad volna mesélője a rutinos Susanne Bier, aki kinőtte a dán filmipart, és ma már olyan filmeket forgat Hollywoodnak, mint a Sandra Bullock főszereplésével készült Madarak a dobozban. A Tudhattad volna a második sorozata, és Bier magabiztosan, profin mesél, kamerája bejárja és magáévá teszi Manhattant, elveszik az ottani elit csillogó életmódjában, ugyanakkor sosem téveszti szem elől hőseit, a Fraser házaspárt, amely az első részben látottak szerint irigylésre méltó luxuséletet él. Csakhogy Jonathan nem tér haza egy orvosi konferenciáról, a telefonját nem veszi fel, az üzenetekre nem válaszol, aztán nem sokkal később már a rendőrség kopogtat a család ajtaján, és azt mondják, a férfit azzal gyanúsítják, hogy rémisztő kegyetlenséggel meggyilkolt egy fiatal nőt, aki állítólag a szeretője volt. Ennyit az idealizált, irigylésre méltó családi életről.

A Tudhattad volna egyik legfőbb erénye, hogy ügyesen adagolja a csavarokat: minden rész cliffhangerrel ér véget (az HBO hatból öt epizódot küldött át a sajtónak), így kíváncsian várjuk, hogyan folytatódik a történet, és az alkotók gyakorlatilag sportot űznek abból, hogy mindenkit gyanúba keverjenek, és minden felállított elméletünket újra meg újra át kelljen értékelnünk magunkban. A dolog persze egy kicsit túlgondolt és túlcsavart, a történetmesélés inkább thrillerlogika alapján folyik, láthatóan nem a realizmus a cél, de szerencsére a minisorozat egy pillanatra sem akar többnek látszani ponyvathrillernél, így emiatt nem lehet haragudni rá. A főszereplő egyértelműen a Nicole Kidman által rutinosan játszott Grace, de az igazi meglepetést Hugh Grant jelenti, aki az elmúlt pár évben újra meg újra bizonyítja, hogy sokkal jobb színész annál, mint amilyennek a sok lusta romkomja után elkönyveltük őt. Mondjuk abban már nem vagyok biztos, hogy párként jól állnak egymásnak, de szerencsére itt csak az első epizód egy részében kell boldog házaspárnak látszaniuk, utána már úgyis a köztük kialakuló feszültség a lényeg, azt meg séróból hozzák. A Tudhattad volna kellő szakértelemmel előadott, vérprofi thriller/krimi-ujjgyakorlat, ami nem akar többet némi felszínes szórakoztatásnál. Susanne Bier szerencsére ügyesebben csinálja ezt, mint a legtöbb thrillerrendező, akinek a nyomdokaiba lépett. Ha az utolsó részben nem rontják el az egészet valami teljesen légből kapott megoldással és befejezéssel, akkor azt mondom, érdemes adni neki egy esélyt.