SOROZATDARÁLÓ: Könyvelőből lett egy drogbáró jobb keze

A vígjátékok straight manjeként (az a pasi, aki az őrült helyzetekben is komoly marad) megismert Jason Bateman egyre látványosabban tolja el a karrierjét a televíziós drámák irányába nemcsak színészként, hanem alkotóként is. Idén év elején az ő nevéhez volt köthető A kívülálló című HBO-sorozat is, melynek ő rendezte a legjobb epizódjait, de az igazi szakmai csúcsot színészként, producerként és rendezőként is a Netflixen futó Ozark jelenti a pályáján, ami már az első két résszel úgy behúzza a nézőt, hogy szinte képtelenség abbahagyni.

Marty Byrde éles eszű könyvelő, aki vállalja, hogy jó pénzért tisztára mossa egy mexikói drogkartell pénzét. Az üzlet virágzik, csakhogy Marty társa meglopja a kartellt, neki pedig az ő és családja életben maradásáért cserébe nemcsak az ellopott összeget kell törlesztenie, hanem el kell költöznie az Ozark-tavak vidékére, hogy a hatóságok vigyázó szemétől távol minden eddiginél több pénz tisztára mosásával bizonyítsa hűségét a kartellnek. Az Ozark egyszerűen tökéletes abban, hogy folyamatos nyomás alatt tartsa nemcsak a főhőseit, hanem a nézőjét is. A sikerélmények itt mindig csak átmenetiek, hiszen állandóan jön egy újabb bonyodalom vagy veszély, ami miatt felborulhat Byrde-ék terve. De a sorozat legérdekesebb aspektusa az, hogy az eleinte még életmentő pénzmosásból hogyan lesz lassan, de biztosan igazi maffiózó életvitel, és hogyan jönnek rá a szereplők fokozatosan arra, hogy részben akarva, részben akaratlanul, de egyre feljebb kerülnek a drogkartell ranglétráján. Sokáig csak áldozatnak tartják magukat, de előbb-utóbb rá kell jönniük: ők maguk a rosszfiúk. Ez a lélektani változás az, ami igazán mozgásban tartja az Ozarkot, és ami a harmadik évadban csúcsosodik ki, amelyben A keresztapa szellemiségéhez méltó tragikus nagyjeleneteket láthatunk a bűn természetéről és áráról, ami tényleg nagy szó. A sorozat a második évadban kisiklik egy kicsit, mert az alkotók túlpörgetik a tempót, és Byrde-ék már túl sok életveszélyes helyzetet úsznak meg ahhoz, hogy fejcsóválás nélkül elhiggyük, de a végére azt az évadot is visszahozzák, a harmadik szezon pedig az egyik legjobb dolog, amit a Netflixen láthatunk jelenleg, pedig ott aztán igazán bő a választék. Bateman mellett a többiek is remekelnek, de Laura Linney-t, Julia Garnert és a harmadik szezon ászát, Tom Pelphrey-t muszáj kiemelnem: róluk csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni az Ozarkkal kapcsolatban. Nem tudom, hová tudják még fokozni a sorozatot, de az biztos, hogy a Netflix berendelt egy utolsó, extra hosszú, tizennégy epizódból álló évadot, és ha tartják a mostanra elért szintet, és nem szúrják el a dolgot, akkor az Ozark sokáig ott lehet a streaming szolgáltató legnagyobb klasszikusai között. Eleinte mindenki csak egy Breaking Bad-klónt látott benne, de bizonyították, hogy jóval több annál.