SOROZATDARÁLÓ: Halottak és élvezik

Mióta az új-zélandi Taika Waititi a Marvel univerzum része lett, szinte nincs olyan geek, aki ne ismerné a nevét. Waititi azonban nem szuperhősfilmekkel, hanem sajátos humorú kis vígjátékokkal alapozta meg a hírnevét, melyek közül a legismertebb a Hétköznapi vámpírok, egy aranyos és ötletes kis mockumentary, ami A Hivatal kamerába beszélős, áldokumentarista stílusában mesélt néhány vámpírról, akik Wellington városának egyik jókora házában költöztek össze, hogy egymás társaságában elviselhetőbbé váljon az öröklét. A film kompakt kis másfél órás szórakozást nyújtott, viszont nem hagyott hiányérzetet az emberben: se folytatásra, se tévésorozat-változatra nem vágytam utána. Utóbbi azonban mégis megszületett, és annyira szkeptikus voltam, hogy az első évadot annak idején meg sem néztem. Most jött a második, én pedig valami vidám néznivalóra vágytam, és Jemaine Clement és Taika Waititi sorozata ezt meg is adta nekem.

A jó hír az, hogy a Hétköznapi vámpírok sorozatváltozata azoknak is szórakoztató, akik annak idején látták a filmet, és azoknak is, akik most először merülnek el a vámpírlakótársak csodásan abszurd, kellően fekete humorú világában. Az alkotók nem ugyanazokat a poénokat pufogtatják el újra, a helyszín pedig most nem Wellington, hanem az Egyesült Államok, és azon belül is Staten Island lett, ami már önmagában frissességet hoz a sorozatba. A karakterek sem ugyanazok, bár akadnak hasonlóságok a filmes változataikkal. Az első évad számomra legszuperebb újdonsága Colin Robinson, az energiavámpír volt, akinek szuperképessége, hogy annyira fárasztó, hogy még a vámpírok energiáját is képes elszívni. Az alkotók most is remekül játszanak a gótikus horrorelemek és a valóság bizarr keverésével: csodás ötlet, hogy például szüzeket vadászni pont szerepjátékosok közé mennek, a sztár cameo-k pedig szintén sokat dobtak az összképen. A második évadra a széria szerencsére nem fulladt ki, sőt azáltal, hogy a vámpírokról az ember familiárisokra került át a reflektorfény, új lendületet kapott. A Harvey Guillén által mesterien alakított, gazdái által csúnyán elnyomott Guillermo gyakorlatilag főhőssé válik a folytatásban, és az egyik legizgalmasabb új karakter szintén egy familiáris, a Haley Joel Osment által játszott Topher lett. Egészen hihetetlen, hogy A hatodik érzék ártatlan szemű kisfiújából milyen remek és sokszínű karakterszínész vált. A poénok a folytatásban sem fáradtak ki (például vámpírjaink kapnak egy elátkozott levelet, melynek a feladója Mailer Daemon…), és az alkotók továbbra is pazar érzékkel adják vissza az öröklét mérhetetlen unalmát. Messze nem olyan újszerű és ötletes a Hétköznapi vámpírok sorozatként, mint annak idején filmként volt, hiszen nagyrészt az ott bejáratott formulát viszi tovább, de érződik rajta, hogy nemcsak azért csinálták meg, hogy egy újabb bőrt húzzanak le a témáról.