SOROZATDARÁLÓ: Fekete szerelmek LA-ben

Az HBO mindig is meghatározó játékosa volt az érett, nőközpontú sorozatoknak, és itt most végképp nem a szappanoperákra gondolok. A Szex és New Yorkkal annak idején elkaptak egy életérzést, és végre csináltak egy sorozatot a nők közötti barátságról, az egészet egy álom-New Yorkba helyezték, ahol szinte mindenki meseszerűen él. Később a Csajoknál a mesevilág már ment a levesbe, viszont a nők közötti barátság megmaradt központi témaként, néhány éve pedig berobbant a Bizonytalan, ami leginkább abban különbözik a Csajoktól, hogy New York helyett Los Angelesben játszódik, és fehérek helyett feketék a főszereplői. Higgyék el, ez két elég fontos és látványos különbség. A felszínen ugyanis a Bizonytalan is csak egy sokat csacsogós sorozat négy barátnőről, akik igyekeznek az élet minden területén ott lenni egymásnak, miközben a pasik jönnek-mennek az életükben, és jól fizető karriert építeni sem olyan egyszerű egy 21. századi nagyvárosban.

Ha a sorozat csak ennyiről szólna, már akkor sem lehetne egy rossz szavunk sem, csakhogy a Bizonytalanban Issa Rae és alkotótársai igazi multikulti nagyváros pezsgését kívánják bemutatni a feketék szemszögéből, egyrészt mélyebb betekintést engedve ezzel egy Európából csak borzasztó felszínesen ismert szubkultúrába, másrészt olyan társadalmi témákat boncolgatva, melyek a Black Lives Matter tüntetések idején nem is lehetnének aktuálisabbak. A negyedik évad egyik részében például Molly karaktere az ázsiai pasijával, valamint annak bátyjával és a bátyja feleségével utazik el egy hosszú hétvégi nyaralásra Mexikóba, és ugyan az epizód elsősorban arról szól, milyen nehéz lehet elfogadni a szerelmünk családját, és ezért milyen áldozatokat kell hoznunk, a kulcsjelenet mégis egy elsőre ártalmatlannak tűnő pillanat. Molly ugyanis a medencéből kiszállva kér egy törülközőt, ám míg az előtte érkező fehér párnak gond nélkül adnak, neki csak akkor, ha bemutatja a hotelszobát nyitó kártyáját. Molly felháborodik, rasszizmust kiált és balhét csap, míg a szerelme ázsiai tesója azzal csillapítja, hogy ez nem is rasszizmus, nincs itt miért balhézni. Egy ilyen szösszenetnyi jelenettel a sorozat megmutatja, hogy egyrészt az ázsiaiaknak Amerikában nem ugyanolyan szintű rasszizmussal kell szembenézniük, mint a feketéknek, másrészt az is kiderül, hogy még a kisebbségek tagjai között is megtalálható a rasszizmus, ami ellen egy ilyen kis ügyben is érdemes kiállni. Szó esik a rendőrök állandó vegzálásáról, valamint arról is, hogy egy fehérek uralta multinacionális vállalatban milyen nehéz feketeként érvényesülni, de ezek szépen, finoman a csajbarátságról és szerelmekről szóló sztoriba vannak beleszőve, és sosem nyomakodnak az előtérbe. A Bizonytalan négy évada nagyszerű szórakozás, és már úton az ötödik.