SOROZATDARÁLÓ: A háborúból nincs menekvés

Clooney leginkább a közepes költségvetésű műfaji filmek terepén érezte magát otthon Hollywoodban, és pont ez az a filmfajta, amiből az álomgyár évről évre egyre kevesebbet gyárt. Természetesnek tűnik a lépés, hogy visszatér a sorozatok világához, hiszen most ott van a pénz és ott van a kreatív szabadság, de első lépésként még egy kicsit óvatoskodik. A 22-es csapdája minisorozat-változatát még elsősorban producerként és rendezőként jegyzi, színészként csak egy mellékszerepben látható, bár az kétségtelen, hogy emlékezetes mellékszerepet osztott magára. 

Joseph Heller klasszikus regényéből ugyan készült már egy meglehetősen híres filmváltozat 1970-ben, az író rajongói szerint az azt rendezőként jegyző Mike Nicholsnak nem sikerült igazán jól elkapnia a könyv szellemiségét, így nem mondhatjuk, hogy nem volt igény az újrázásra. A minisorozat formátum ráadásul tökéletesen illik a regényhez: az így kapott masszívabb játékidő lehetővé teszi a mélyebb elmerülést ebben a kilátástalan földi pokolban, és a halál veszélyével kecsegtető bevetések óriási számának bemutatása átélhetőbbé teszi a főhős, Yossarian kálváriáját. Yossarian körül sorra hullanak el azok a barátai, akikkel a háborút kezdte az olasz fronton, és érzi, hogy minél tovább marad, annál valószínűbb, hogy nem éli túl ezt a „kalandot”. Heller regényének lényege (vagy ha lehet ilyen poros szót használni, akkor az üzenete) szépen átjön az adaptációban: egy maroknyi, magát felsőbbrendűnek gondoló vadbarom küldi gondolkodás nélkül halálba a kisembereket, a maguk életét szinte sosem kockáztatva, de a másokéval előszeretettel játszadozva. Szeretik elhúzni a mézesmadzagot a kiskatonák előtt, ebből a háborúból csak két kiút létezik: az egyik a hullazsákban, a másik pedig akkor, ha a háború még azelőtt véget ér, mielőtt az ember hullazsákba kerülne. 

A 22-es csapdája sokszor a könnyedség illúziójába csavarva mesél zavarba ejtően komoly témákról. Főképp a korai részekben dominál a fekete humor, a helyzet súlyosbodásával párhuzamosan egyre drámaibbá válik a széria, amit tetéz, hogy ebben a történetben szinte csak az arrogáns és érzéketlen parancsnokok azok, akik mindent túlélnek. A Yossariant alakító Christopher Abbott tökéletesen egyensúlyozik a józan logika és a teljes őrület határán, az írók teljesen az ő karakterére fókuszálva mesélik el a történetet. Clooney-ék szerencsére nem próbálták olyan erőltetetten modernizálni a sztorit, mint ahogy nemrég egy másik II. világháborús klasszikussal, a Das Boottal történt. A 22-es csapdája minisorozatként is az egyik legizgalmasabb háborúellenes sztori maradt, amit valaha elmeséltek, és a kivitelezés technikailag is elsőrangú: az alkotók tökéletesen jelenítik meg mind az olasz front katonai táborainak világát, mind a látványos légi csatákat.

Tóth Csaba