Fiesta: Puerto Rico

A lemezeladások alapján Magyarország legnépszerűbb együttesének albuma a cédélejátszómban. És a népszerűséget ki kell aknázni, magyarul addig kell ütni a vasat, amíg meleg! Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy a Fiesta ilyen gyorsan és váratlanul új lemezzel jelentkezett. Engem csak az bosszant, hogy az előző albumon maradtak olyan dalok, amelyek jobb sorsra hivatottak, az Őrzöm még (ez az első Fiesta-lemezen is szerepelt) és a címadó, A tűzön át címűeket érdemes lett volna kihozni maxi cédén is, hiszen slágeresélyesek. És ami ennél jóval bosszantóbb, hogy az új lemezen nincsenek jobb dalok, sőt megkockáztatom: nincsenek jó dalok. A zenével semmi gond, csak a szövegek sántítanak, néhol nagyon, a Fiestának sikerült a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlnia.

De kezdjük a legelején. Knapik Tamás évekig élt Közép-Amerikában, ahonnan a latin zene újabb hulláma elindult világhódító útjára a kilencvenes évek végén. Hazatérése után Csordás Tiborral megalapította a Fiestát. Tibornak jól jött a divathullám, éppen akkor oszlott fel metálzenében utazó zenekara. Barátunk 180 fokos fordulatot vett (van ez így máshol is!), és Tamással együtt Ricky Martin nyomdokaiba lépett. Mentségére szolgáljon, hogy ezt a műfajt sokkal hitelesebben űzi, elhiszem neki azt is, hogy szívből csinálja. Csak az a sok tetoválás emlékezteti őt (meg néha engem) a múltra. A lényeg: a Fiesta hihetetlen erős debütáló albummal rukkolt elő, s ha lehet, a másodikkal még magasabbra tették a mércét. Ha akarnék se nagyon tudnék kivetnivalót találni bennük. Mindössze az eredetiséggel volt baj, de hát a magyar könnyűzenében, sőt a világ zenéjében sincsenek már régen eredeti ötletek, csak a régiekre lehet építeni. És a Fiestának ez is sikerült!

A fiúk harmadik lemeze a merenque jegyében készült, ez a szó spanyol nyelven egy pergő ritmusú karibi tánczenét jelent. A hiteles és minőségi hangzás érdekében lehetőségük adódott, hogy a lemez egy részét a latin zene egyik szülőhazájában, Puerto Rico-ban vehessék fel. Olyan stúdiózenészekkel dolgozhattak, akik a Grammy díjas Grupo Mania együttes vagy Elvis Crespo lemezén játszottak. A kemény munka és a befektetett energia meghozta gyümölcsét, a zene kiváló! Egy rossz szavunk sem lehet! De a zenét hihetetlenül elrontják a néhol teljesen bugyuta szövegek. A lemezről ordít, hogy amíg a zene kidolgozásával sokat törődtek, addig a szövegek egyik pillanatról a másikra, pár nap leforgása alatt születtek. Talán szorított az id#... Csak azt nem értem, miért kellett ilyen gyorsan kiadni! Vagyis sejtem: a karácsony előtti időszakban nagyobb a lemezvásárlási kedv, és ebből a Fiesta sem akart kimaradni. Pedig jobb lett volna! S addig élhettek volna a második Fiesta-lemezből. Kár érte! (Puha József)