Festeni kezdett, a maga kedvtelésére

Túl van a mélyponton. A koronavírus-járvány miatti karantén első két hetét nagyon rosszul viselte. Izgult a családja miatt. Hogy ne kapjon lesújtó híreket otthonról, Nagycétényből.

„Nagyon megijedtem, hogy mi lesz, amikor komolyra fordult a helyzet – eleveníti fel a márciusi napokat. – Szívbeteg az édesapám, asztmás a nagymamám. Féltem őket. A szorongás pedig egyre erősebben őrölte az idegeimet. Két hét után valahogy sikerült kijönnöm belőle. Azóta sokkal jobb a közérzetem. Megnyugodtam, mert nem történt baj. Olvasok, főzök-sütök, de ami a leginkább hat rám: elkezdtem festeni. Ez lett a meditációm. Minden nap létre kell hoznom valamilyen produktumot, hogy hasznosnak érezhessem magam. Kell valami kézzel fogható eredmény. A színház a pillanat művészete. A festmény megmarad. Most nem is szaladnék vissza játszani. Valahogy nem hiányzik. Még mindig nem, pedig már két hónapja, hogy leálltak az előadások a Katona József Színházban. Nincs bennem az a mindennapos stressz, ami árt a gyomromnak és az egész lényemnek. Van időm magamra, nincs hajtás, rohanás, kapkodás.”

Az Enyedi Ildikóval forgatott Testről és lélekről berlini diadalmenete és a filmbeli alakításáért kapott Európa-díj óta egyébként is megfeszített tempónak kellett alárendelnie az életét. Színházi elfoglaltsága mellett cseh és szlovák produkciókba hívták, de Budapesten is forgatott. Játékfilmben kapott szerepet, és egy nívós sorozat is megtalálta.

„Igen, tavaly nagyon sokat dolgoztam. Egyik filmből mentem a másikba, de arra is volt példa, hogy párhuzamosan forgattam Budapesten és Csehországban. A színházban is volt munkám. A Tartuffe-re készültünk a Katonában, és mentem a Centrálba Tracy Letts A nevem Mary Page Marlow próbáira. Most lett volna egy kétszereplős angol krimi is a Centrál Színházban, csak eltolódott. A Berlinben kezdődött futam mára elcsendesedett. Most végre elmondhatom, hogy igazán pihenek. El tudom fogadni ezt a helyzetet. Nem okoz bennem feszültséget a leállás. Épp ellenkezőleg. Élvezem.”
Élvezi, mert közben elkezdett festeni. A maga kedvtelésére.

Gyerekkoromban sokat rajzoltam. Tavaly karácsonyra festőállványt vettem a páromnak, Ervinnek, mert szívesen rajzol ő is. Azt gondoltam, festeni fog. De annyira elfoglalt, hogy egyszerűen nem jutott hozzá. Én meg gondoltam egyet, elmentem a művészellátóba, vettem akrilfestéket, és azt találtam ki, hogy a lakásunk minden szobájából megfestek egy részletet, más és más színekben. A kész képet pedig oda, arra a helyre akasztom ki, amelyet megörökítettem. Kellett egy koncepció, amely alapján elindulok. Annyi mindent megfestettek már mások, a nagyok, olyan csodálatos alkotások születtek a világban, de semmit és senkit nem akartam utánozni. Így jött ez az ötlet. Már a barátaim is rendeltek nálam. Most épp Pelsőczy Réka kolléganőm szobarészletét festem. Lefotózta, elküldte, a magam stílusában pedig megfestem. Egyetlen képem van, amelyen én is ott vagyok, de embereket még nem festek. Odáig még nem merészkedtem. Később lehet, hogy megpróbálom, s akkor meg is mutatom. Most még nem…”
Három filmje vár bemutatásra a koronavírus-járvány elmúlta után. Egy cseh, egy szlovák és egy magyar. Zdeněk Jiráskýtól az ötvenes években játszódó Kryštofban, Martin Šulíktól A nyúlfülű férfiban, Felméri Cecíliától pedig a Spirálban kapott fontos szerepet.

„A Kryštof főhőse egy šumavai szerzetesi rend tagjaként az ötvenes évek elején szökésükben segíti azokat a cseh és szlovák fiatalokat, akik megelégelve a kommunista rendszer, a brutális politikai hatalom bűneit, hazájuk elhagyása mellett döntöttek. Miután ő maga is bajba keveredik, egy eldugott tanyán talál menedéket. Ott él egyedül Johana, akit én játszom a filmben. Szokatlan helyzetek elé állított a feladat. Meg kellett tanulnom kaszálni, lovas kocsit vezetni és tehenet hajtani a mezőn. Makrancos volt a tehén. Elkezdett húzni, rángatni, kiszabadult a kezemből. A stábtagok kiabáltak utánam, hogy engedjem el, nehogy elrántson, és bajom essen. Egy tehén ugyan nem szokott szökelleni, de ez úgy viselkedett, mint egy zabolátlan csikó. Martin Šulík filmjében a Miroslav Krobot által alakított, magának való irodalmár barátnője vagyok, aki terhes lesz, de egyedül is vállalja a gyereket. Neki nem kell ez a megbízhatatlan bácsi, ez a megrögzött agglegény, aki bezárkózott a maga világába. A Spirál két nő és egy férfi háromszögtörténete. Magyar–román koprodukcióban készült lélektani dráma, amely egy festői tóparton játszódik.”

Tavaly nyáron, a forgatások közé még egy háromhetes olasz nyelvtanfolyamot is beiktatott, Rómában. Ez is régi vágya volt.

„Gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd Olaszországban tanulok. De úgy, hogy közben egy kicsit ott élek. És most ez is megvalósult. A folytatás már itthon következett. Beiratkoztam a Studio Italiába, és most is ott tanulok. Minden héten órám van. Amíg tart a járvány, Skype-on. Jó tanárnőt kaptam. Nála nincs lazítás.”

Szlovákiai magyar színinövendékek és itthoni kollégák kezdeményezését támogatva ő is bekapcsolódott abba az internetes összefogásba, amelynek célja: a szlovák közönséggel megismertetni jeles magyar költők és prózaírók alkotásait. Borbély Alexandra választása Örkény István Fiaink című egypercesére esett, amelyet a napokban fog rögzíteni szlovákul. A pársoros mű egy szegény özvegyasszony két szép szál, örökre elveszett fiúgyermekéről szól.

„Nagyon szeretem Örkény humorát, a groteszk mint műfaj pedig egyébként is közel áll hozzám. Bárhol ütöm is fel az egyperceseit, olvashatok tőle bármit, a végén mindig megnevettet.”

Hogy tervez-e valamit a nyárra? Egyelőre semmit, mondja. A Nyitra mellett élő családját szeretné végre viszontlátni, ez most a legnagyobb vágya. 

„Lehet, hogy folytatni fogjuk a Mellékhatás című sorozatot, amelyben a műhibát vétett és bajba keveredett nőgyógyász igazhitű feleségét játszom. De megkerestek már egy újabb sorozattal, amelyben főszerepet ajánlottak. A legjobban most mégis annak örülnék, ha végre hazalátogathatnék. Erre még nem volt példa az életemben, hogy ilyen hosszú ideig ne lássam a szüleimet. Nagyon rossz érzés. Ha belegondolok, hogy mennyit kell még várnom rá, elönt a szomorúság.”

A szerző a Vasárnap munkatársa