FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: A könyv exodusa

Gazdag díszítése egyaránt emlékeztet a középkori hóráskönyvekre és az iszlám kéziratok ornamentikájára. Ami igazán meglepő, az a figuratív ábrázolás gazdagsága, hiszen ez a bálványimádást tiltó parancsolat okán a zsidó kultúrában ritkaságszámba megy. A könyv intimitást sugároz, mivel a Haggadát a meghitt, családi körben megült széder-est rituális étkezését irányítandó olvasták. Az egyiptomi kivonulás történetére való emlékezés a gyerekek miatt játékos formában történt, találós kérdésekkel, s az ételek gazdag szimbolikájával. Ám bármennyire intim, ugyanannyira titokzatos is: hiszen semmit sem tudunk a családról, aki a zsidók (és muszlimok) Ferdinánd és Izabella 1492-es kiűzetése után magukkal vitték a könyvet – amelyet ezekben az időkben nem volt tanácsos az embernek magánál tartogatni, ám amelyet így megmentettek a lángoktól.

Csak annyit tudni, hogy a könyv ezután Velencében bukkan fel, ahol a különféle vidékekről érkező zsidóknak a város – ugyan a gettó, korlátozások, a megkülönböztető öltözék fejében – egyedülálló módon jogokat és védelmet biztosított. A könyvben egy katolikus pap, Giovanni Domenico Vistorini bejegyzése (revisto per mi – általam felülvizsgálva) 1609-ből azt bizonyítja, hogy a könyv átment a pápai inkvizíció vizsgáján. (Vistoriniról ugyan semmit sem tudni, ám a katolikus hebraisták többsége kikeresztelkedett zsidó volt.)

Boszniában a Hispániából menekülő szefárd zsidók a 16. század derekán kezdtek letelepedni. Spalato vagy Ragusa városán keresztül kerülhetett a könyv Szarajevóba? – csak találgatni lehet. Csak annyi biztos, hogy a Kohen család 1894-ben az Országos Múzeum (Zemaljski muzej) számára eladásra kínálta. Mivel a múzeum alkalmazottai látták, hogy különleges anyaggal van dolguk, a könyvet alaposabb vizsgálatra Bécsbe küldték, ahol remekműként ünnepelték, s a konzerválás során tönkretették eredeti kötését. 

A második világháború idején Bosznia a fasiszta bábállam, a Független Horvát Állam, az ustašák kezére került. A zsidókra és a szerbekre likvidálás várt. Egy nap a Wermacht altábornagya, Johann Fortner sétált be a múzeumba, majd rövid kertelés után így szólt az igazgató Jozo Petrovićhoz: „Most pedig, kérem adják oda a Haggadát.” A főkönyvtáros, Derviš Korkut fordította a szavait. „De altábornagy úr, az egyik embere, aki a Haggadát kérte, már járt itt. Természetesen odaadtam neki” – felelte az igazgató. „Miféle emberem? Nevezze meg azt az embert!” „Uram, azt hiszem nem vagyok abban a helyzetben, hogy neveket követeljek” – hangzott a válasz.

Hogy az altábornagynak miféle terve volt a könyvvel, nem tudni – valószínűleg a nácik által a prágai Josefovban tervezett, az elfajzott faj kultúráját az ideológiának megfelelően bemutató múzeum egy darabja lett volna. A könyv azonban megmenekült attól, hogy a nácik kezére kerüljön, mivel Korkut és Petrović az altábornagy érkezése előtt kivették a könyvet a széfből, s míg Korkut fordított, egész idő alatt ott lapult az gondosan a kabátjába rejtve. Ezt követően Korkut egy Treskavica hegyei közti faluba vitte a könyvet az imámhoz, s az egészen a háború végéig a dzsámi Koránjai és egyéb iszlám iratok között rejtőzött. 

A Haggadának a ’90-es évek polgárháborújában kellett újra menekülnie. Szarajevó ostroma nemcsak vér-, de kulturális veszteséget is hozott: gondoljunk csak az ekkor könyvtárként funkcionáló, lángokban álló Vječnica ikonikus képére. A Gázi Huszrev-bég Könyvtár legértékesebb keleti kéziratait például banános kartondobozokban mentették biztonságosabb helyre a golyózápor alatt nyögő városban. A múzeum igazgatója Enver Imamović a könyvet 1992-ben a központi bankba vitte, s ott biztonságban élte túl a könyv a háborút. A háború alatt a Haggadát állítólag külföldi titkosügynökök is próbálták kézre keríteni. Az amerikai médiákban röppent fel a hír, hogy a bosnyákok eladták a könyvet, hogy fegyvereket vásároljanak az árán. Részben ezt cáfolandó, egyedüli alkalommal, 1995 pészahja előtt kivették a könyvet a széfből, s a zsinagógában bemutatták a közösség előtt. A háború után fakszimile kiadás készült, 2002 óta pedig újra a múzeumban van kiállítva. 

Az egyiptomi kiűzetésre emlékező könyv a csodával határos módon élte túl exodusait: a máglyák korát, a gázkamrák korát, az ostrom korát. Szarajevó zsidó közössége azonban kevésbé volt szerencsés. 

Száz Pál