FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: A hét fivér türbéje

A türbe hét ablaka hét testvér földi porhüvelyét rejti, róluk nevezik a helyet Turbe sedam braće, vagy törökül Jediler türbesi (a hetek türbéje). A türbét Sulejman-paša Skopljak 1815-ben, miután arra lett figyelmes, hogy a temetőben éjjelente fény gyullad a sírokon – gyakori motívum az iszlámban a szent sírokat illetően – a síremlék számára gondnokot nevezett ki. Később, 1865-ben egy dervis – épp amikor a cseh gyaurok sört kezdtek főzni a közeli Sarajevska pivarában, amelyet egy évvel korábban alapítottak –, Sejfulah Iblizović sejh isztanbuli tanulmányai és a bursai dervisek között töltött tanulóévei után látta el a gondnok feladatát. Ő kezdett a türbe melletti kis házban zikreket tartani, s végül megalapította a halveti rendhez tartozó tekiját (derviskolostort), később saját költségén semahánét is építtetett. Ma már nyoma sincs. 

Ám a hét testvér sírja már azelőtt is ott volt, s máig a homályból az utca kinti világát figyelik. De kik voltak ezek a fivérek? A cím megtévesztő, ugyanis egyáltalán nem voltak testvérek – legalábbis nem szó szerint.

A legenda szerint Bosznia nagyrészének elfoglalójának, II. Mehmed Fatih (a Hódító) szultán Konstantinápoly és a fél Balkán leigázójának (akit még sikerült Nándorfehérvárnál, Jajcánál és Kenyérmezőn megállítani) hadaival érkezett az első testvér, egy šejh (vezető dervis), akinek aztán ezen a helyen, a Bistrik patak mellett lett kertje, s testamentumában kifejezett kívánsága szerint végül itt temették el. (A környék egyébként róla kapta a nevét: Šehove dugonje, vagy Šehove njive.) Ez volt tehát a hét sír közül a legrégibb, a hátsó fülke a bejáratnál. 

A hidzsra 900-dik évében (1494) olyan esemény történt, amely az istenfélő sejh sírja mellett két szomszédot telepített le egészen a kijametski danig, vagyis az ítélet napjáig. Ebben az évben tudniillik, a szarajevói állami kincstárból nagy összeg tűnt el, és a tolvajok úgy tüntették fel a dolgot, mintha az éppen akkor a városban időző két idegen dervis lopta volna el a pénzt. Rövid vizsgálat után a két ártatlan dervist kivégezték, és a sejh mellett temették el őket. Nemsokára azonban elkapták a valódi tetteseket, s fény derült a cselszövésre. 

A hidzsra után 1109-ben (1697) a híres hadvezér, Savoyai Jenő herceg csapataival a Száván átkelve mélyen behatolt az Oszmán Birodalomba egészen Szarajevóig, s azon is túl, melyet felgyújtott és porig rombolt. A háború befejezése után Gazi Mustafa-paša Dalbatan lett Bosznia helytartója, s mindazokat a várkapitányokat, akik a Szávamenti Bosnyák-Bródtól Szarajevóig a Bosna folyó mentén levő várakban szolgáltak, bíróság elé állította, mert nem jelentették idejekorán az ellenség előrenyomulását. A vizsgálat folyamán négyet közülük bűnösnek talált a bíróság. A halálítélet végrehajtása után mind a négyet a már említett három sír mellé temették el – a sírok száma így emelkedett hétre. Később derült azonban csak ki, hogy szó sem volt árulásról: a hírszerzők nem jelentették, hogy Savoyai Jenő Boszniába igyekszik betörni, ráadásul a Száván is felügyelet nélküli helyet választott az átkelésre. 

Goldziher Ignác, a legnagyobb magyar orientalista – akinek például a hadísz-tanulmányai máig hivatkozási alapnak számítanak – jegyzi meg egy helyen, hogy azok az emberek, akiket bármilyen kormány jogtalanul meghurcolt s kivégeztetett, haláluk után az iszlámban különös tiszteletnek kezdnek örvendeni. A hét fivér tehát nem a test vére alapján fivér, hanem hitükben és szerencsétlenségükben osztozva váltak egymás testvéreivé. 

A szarajevói kegyes hagyomány máig őrzi a hét szent sírjának tiszteletét. A városban tanuló diákoknak a hiedelem szerint nehéz vizsgák előtt tanácsos ide jönniük a sikerért imádkozni. Egyébként pedig azt mondják, hogy akit feloldhatatlan dilemma gyötör, vagy válaszra váró kérdés nyugtalanít, annak a hét fivér türbéjéhez kell menni. Ott mind a hét ablaknál adakoznia kell (az apró persely jól látható a rácsozat szélén), s mindegyiknél elimádkoznia a Fátihát (a Korán első hétsoros szúráját, amelyet „iszlám miatyánkként” emlegetnek), a halottakért mondott imát, majd ezek végeztével lezárásképpen még egy nyolcadik Fátihát. S mindezek után, amikor elhagyja a helyet, hegyezze jól a fülét, mivel az első szavak, amelyeket elmenőben az utcán hall, megadják a választ az őt gyötrő kérdésre. Így van ez bizonnyal, így hallottam. Insallah! 

Száz Pál