Fájdalmas szerelem Szicíliában

Fiorello jól ismeri a szigetlakók mentalitását, gondolkodását, hiszen ő maga is szicíliai születésű, ráadásul Cataniában töltötte ifjúkorát. Eddig színészként jegyezte őt a szakma, a Stranizza d’amuri (Különös szerelem, angol címén Fireworks, Tűzijáték) az első rendezése, amellyel rögtön az élvonalbeli olasz filmesek csapatába lépett.

Szicília köves, szikkadt, nap égette tája bontakozik ki előttünk, a megművelhetetlen, terméketlen föld, ahol a megélhetést egy kőbánya biztosítja az ott élők számára. De ott sem kap mindenki munkát. A bánya vezetője dönt arról, hogy éppen hány emberre, s főleg kire van szüksége. Itt dolgozik egy rövid ideig Gianni is, amíg be nem borul fölötte az ég. Onnantól ugyanis már nem számíthat semmi jóra. Végképp nem a bánya dolgozóinak jóindulatára.

Gianninak családon belül is pokol az élete. Mostohaapja keseríti meg a napjait. Családi műhelyükben vele, mellette bütyköl, szerel lerobbant járgányokat. Durva, faragatlan fazon. Ahelyett, hogy megvédené a fiút a sarki kisvendéglő naplopó seregétől, ő is vad beszólásaival gyalázza. Vigaszt egyedül az anyjánál talál, aki nem képes megvédeni őt modortalan élettársa kirohanásaival szemben. De ő sem sejt semmit szeretetre méltó fiáról. Nem ismeri a vágyait. Neki sokkal fontosabb, hogy indulatoktól fűtött élettársa jól érezze magát. Kettejük viszonyában zavaró elem a fia. Messziről szeretné szeretni őt. Közelről nem meri.

Gianni a kisváros talán legszolidabb fiúja. Szépen öltözködik. Ad magára. Nem múlatja tétlenül a napot, mint a többi, környékbeli srác. Mostohaapja kemény kézben tartja. Ha megértésre, ölelésre vágyik, anyjához rohan. Tizenhét évével most kezdi tisztán látni a világot.

Nino egészen más közegben nőtt fel. Népes családban, szeretetben, távol a kisvárostól, egy sivár vidéken, ahol már mindent kiégetett a nap. Errefelé nincsenek szomszédok, körös-körül csak a kietlen táj, festői alkonyatokkal. A család egyetlen megélhetési forrását a tűzijáték biztosítja. Nino apja erről híres a környéken. Ünnepeken, vásárokban, falunapokon ő az, aki petárdákkal, görögtűzzel szórakoztatja a közönséget. A család nőtagjai a háztartást vezetik megbeszélt munkamegosztásban, a ház gyerkőcei pedig a teljes szabadságot élvezik. Nino már tudja magáról, hogy más, mint a többi környékbeli fiú. Senkivel nem beszél róla, nem is sejti senki a családban, hogy érzelmi világával kilóg közülük.

A két srác egy kisebb közúti baleset során találkozik. Fent a dombokon, mindentől és mindenkitől távol. Egyiküknek sem esik komolyabb baja, csak éppen mély nyomot hagy bennük az ütközés. Beférkőznek egymás gondolataiba.

A kisváros életét sokáig semmi sem kavarja fel. Ugyanazok az arcok, ugyanazok a hangok, ugyanazok a sértő megjegyzések. Empá-tia helyett maró intolerancia. Aki nem úgy tekint a dolgok állására, mint a többség, aki egy kicsit is más életformára vágyik, ne adj’Isten másképpen érez, azt itt kiveti magából a közösség. Sok jóra ebben a környezetben Gianni sem számíthat. Amikor rádöbben, hogy Nino a barátságnál már többet érez iránta, megtorpan, elbizonytalanodik egy pillanatra, és védekezni próbál, de egy idő után már ő maga keresi Nino társaságát, hogy meghitt együttléteikből merítsen erőt nehéz napjaihoz.

Már nincs óvatoskodás. A két fiú nem tud meglenni egymás nélkül. Nino egy este vacsorázni hívja meg a barátját, hogy mindenki megismerje őt a családban. Meg is szeretik Giannit. Látszólag minden klappol. Senki nem gondol többet annál, amit lát.

Nino apját egy nap komoly betegség dönti ágynak. Pótolni kell őt a vásárokon. Gianni azonnal beáll a helyére. Kitanulja a tűzijáték beindításának minden fortélyát. Ninóval együtt járják a környéket. Már ők teszik szebbé az ünnepi estéket.

Titkos helyükön, ahová fürdeni járnak, senki nem látja őket. Meghitt együttléteiknek nincs szemtanúja. A folyó partján a teljes szabadságot és szerelmük legérzékibb pillanatait élhetik meg. A lavinát egy ismerős asszony indítja el, aki összeölelkezve látja meg a két fiút. A csókjukat is meglesi egy sötét utcában.

Mindkét családnál egyszerre tör ki a balhé. Giannit az anyja sem védi meg, egyedül marad felfuvalkodott mostohaapjával szemben. Ninóéknál is feszültté válik a helyzet, de nincs kitagadás, megvetés, gyalázkodás. Csak éppen nem értés, tiltás, közbeavatkozás.

Érzékeny, finom eszközökkel dolgozó, árnyaltan fogalmazó rendező Giuseppe Fiorello. Úgy meséli ezt a tragédiával végződő, különös szerelmet, hogy a nézőnek belesajdul a szíve. Oroszlánrésze van ebben a két főszereplőnek, Gabriele Pizzurrónak és Samuele Segretónak is, akik lelkük legapróbb rezdüléseivel tették hitelessé nem mellesleg bátor alakításukat.

Fiorellót a fim bemutatója óta rendezőként is a legjobbak között emlegetik az olasz kritikusok. Brünnben, a Mezipatra elnevezésű nemzetközi filmfesztiválon közönségdíjat nyert az alkotás. Azóta sorra gyűjti az elismeréseket a világban. Megérdemelten.

A szerző a Vasárnap munkatársa