Euromosaic III

1992-ben az Európai Bizottság kezdeményezésére készült egy felmérés az akkor 12 tagú unió etnikai és nyelvi kisebbségeiről. Az Euromosaic című kutatás (eredményeit is ezzel címmel publikálták) célja annak feltérképezése volt, milyen hasonlóságok és különbségek jellemzik az unió egyes országaiban beszélt regionális és kisebbségi nyelveket, s miképpen érhető el e nyelvek fennmaradása. 1999-ben a vizsgálatot Ausztriára, Finnországra és Svédországra is kiterjesztették, s 2003-ban – amikor már biztos volt, hogy 2004 májusától tíz új taggal bővül az unió – elindultak az Euromosaic III-nak nevezett vizsgálat előkészületei.

Az összevethetőség végett azonos kérdéseket tartalmazó kérdőíveket küldtek szét a kutatásba bevont szakembereknek, ebben az általános demográfiai és egyéb statisztikai adatok mellett olyan kérdések szerepeltek, amelyek segítségével feltárható az adott kisebbségi nyelv helyzete és használatának lehetőségei. Az első összegzést és a rövidített országjelentéseket most tették közzé az unió honlapján, egyelőre csak angolul (http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/languages/langmin/euromosaic/index_en.html). Szlovákia esetében az általános országjelentésen túl külön rövid elemzés foglalkozik a német, a magyar, a roma nyelvvel és a többi kisebbségi nyelvvel. (Mint a jelentést készítő munkacsoport tagja remélem, hogy később a teljes anyag is publikálásra kerül.)

Terjedelmi okokból az összefoglaló jelentés alapján csak néhány érdekes számadatot közlök. Az Euromosaic I szerint az akkor 12 tagú unióban 48 kisebbségi nyelvet beszéltek, az új tagállamokban viszont majdnem kétszer többet: 90-et; míg a régi tagállamok közül csak Spanyolországban haladta meg a kisebbségi nyelvet beszélők száma a 10%-ot (elsősorban a többmilliós katalán kisebbségnek köszönhetően), az új tagállamoknak több mint a felében ez a helyzet, sőt Lettországban a lakosságnak majdnem 40%-a kisebbségi (vagyis orosz). Az új EU-államokban a legnagyobb kisebbséget a balti államokban (Észtország, Lettország és Litvánia) élő oroszok alkotják (1,2 millió). Igen nagy számú a roma (cigány) nyelveket beszélők száma is: az új tagállamokban a hivatalos statisztikák 300 000 roma nemzetiségű (és 200 000 roma anyanyelvű) személyt tartanak nyilván, becslések szerint viszont a romák száma mintegy 1,5 millióra tehető (ebből mintegy félmillió beszéli valamelyik cigány nyelvjárást). Nagyságát tekintve a több mint félmilliós szlovákiai magyarság sorrendben a harmadik helyet foglalja el. Németek mind a tíz új tagállamban élnek, számuk 280 000. A többi kisebbségi nyelv beszélőinek száma ennél jóval kevesebb.

Eltérés mutatható ki a régi és az új tagállamok között a kisebbségi közösségek kialakulása és földrajzi elhelyezkedésük között is. A régi tagállamokban a legtöbb kisebbségi nyelv évszázadokon át az adott országon belül fejlődött (pl. a katalán, az okcitán, a gael), s számosnak nincs is anyaországa (l. pl. a fent említetteket). Az új tagországokat viszont jobban érintették az utóbbi évszázadok háborúihoz kapcsolódó népességmozgások és határmódosítások, így alakulhatott ki a jelenlegi tarka kép: az új tagállamokban beszélt kisebbségi nyelvek háromnegyedének van anyaországa, rendszerint valamelyik szomszédos állam. Mivel a most csatlakozott államok közül számos igen rövid államiságra tekint vissza, ezekben az államokban a nemzetépítés még mindig napirenden van, ennek egyik következménye az, hogy Csehországon és Magyarországon kívül minden egyéb új tagállamban van államnyelv vagy hivatalos nyelv.