Euró vagy euró az új pénznem neve?

A francia eredetű, de gyorsan nemzetközi szóvá vált euró főnév az Európai Unióhoz tartozó országok közös pénzneme, illetve az Európai Unió egyes tagállamainak – 2009. január 1-jétől pontosan tizenhatnak – hivatalos fizetőeszköze. Míg az európai nyelvek többségében (köztük a szlovákban is) az eredeti, tehát a rövid o-s alak terjedt el, a magyarban az elnevezés írásmódja összhangban van nyelvünk hangtani jellegzetességeivel (l. csákó, hágó, karó; kapucsínó, rádió), ezért írjuk hosszú o-val az EU valutájának nevét. A toldalékok is ehhez a magyaros írásmódú alakhoz kapcsolódnak, mégpedig közvetlenül, kötőjel nélkül, pl.: euróval fizet, eurót vált, kétszáz eurós bankjegy.

Mint minden valutának, az eurónak is van rövidítése. A bankok, illetve a hivatalos írásgyakorlat kizárólag a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által megállapított egységes rövidítésformát alkalmazza, mely három, mellékjel nélküli nagybetűből áll: EUR. Ez a szabványos rövidítés azonban folyamatos szövegekben kevésbé használatos, azokban általában a teljes forma szerepel, pl.: Emelkedik az euró árfolyama. A kis- és nagykereskedelemben ugyanakkor az euró pénzjele van használatban, amely a következő alakban terjedt el: €.

Sajtónyelvi példák egész sora bizonyítja, hogy az euró főnév nem mindig önmagában, esetleg rövidített alakban szerepel, hanem gyakran fordul elő összetételi tagként, pl.: euróövezet (= az a térség, amely az eurót használja fizetőeszközként), eurócent (= az euró századrésze), eurózóna (= euróövezet) stb. Mivel ezeknek az összetett szavaknak a jelentése kivétel nélkül a pénznemmel kapcsolatos, természetes a hosszú o-s írásmód. Abban az esetben viszont, ha az összetett szó jelentése Európára vagy az Európai Unióra utal, összetételi előtagként a görög–latin eredetű, rövid o-val jelölt euro- szerepel a szerkezetben, pl.: eurokonform (= aki/ami megfelel az Európai Unió eszméjének), euronorma (= az EU-ban használt mértékekre, termékekre, eljárásokra stb. érvényes norma), eurocentrikus (= Európát a középpontba állító, mindent Európa nézőpontjából látó), eurodeviza (= a kibocsátó országon kívül elhelyezett konvertibilis betét), eurohonatya (= az Európai Parlament képviselője) stb. Ez utóbbi típusú összetételek között gyakoriak a nemzetközi viszonylatban ismert közszói, illetve tulajdonnévi jellegű megnevezések, pl.: eurocity (= kevés helyen megálló, kényelmes gyorsvonat a nemzetközi vasúti közlekedésben), eurolang (= angol, francia, olasz, német, spanyol elemekből kialakított európai mesterséges nyelvkezdemény); Eurocard (= hitelkártyafajta), Eurocheque (= az európai országok többségében beváltható hivatalos csekk), Euroliga (= kosárlabdacsapatok Európa-bajnoksága). Az érdeklődők számára további példaanyaggal szolgál az Idegen szavak szótára c. kiadvány (Osiris Kiadó, Budapest 2007). (Misad Katalin)