Euréka

Az Eureka hősei a társadalom peremén egzisztálnak. Egy momentum köti össze Makoto, a buszsofőr, Kozue, az iskolás lány és bátyja, Naoki sorsát: mindhárman egy véres túszdráma túlélői. A történtek után képtelenek már beilleszkedni, Makoto hosszú időre eltűnik a városkából, míg Kozue és Naoki szüleik halála következtében egyedül éldegélnek házukban minden emberi kommunikációt megtagadva. Makoto visszatérte után a két gyerekhez költözik és segít nekik a háztartást vezetni, mivel saját otthonában sem találja helyét. A múlt súlyos traumája és fájdalma egyre szorosabbra fűzi a szálakat közöttük. Hozzájuk csapódik még Kozue és Naoki nagyszájú unokatestvére, aki éppen nyári szünetét tölti. Majd miután Makoto szerez egy kimustrált buszt, együtt indulnak hosszú utazásra a megnyugvás és megváltás reményében.

A Japánban féktelenül tomboló erőszakos bűncselekmények és terrortámadások – például a tokiói metró elleni gáztámadás – igen erősen hatottak Aoyama Shinji japán rendező alkotására, aki az ezeket a szörnyűségeket feldolgozni képtelen egyszeri embereket tette meg filmje főszereplőivé. Az elszenvedett trauma hatására lehetetlen számukra a betagozódás, Kozue és Naoki néma bezárkózottsága nagyszerűen példázza ezt. Aoyama Shinji egy bűnügyi zsánerszálra fűzi fel drámai történetét, hiszen az első képkockák akár egy krimi felütéséül is szolgálhatnának. Arról nem is beszélve, hogy ez a szál az Eureka mind a 217 percén keresztül jelen van, csak néha elhalványodik, néha pedig felerősödik, ugyanis a városkában röviddel Makoto feltűnése után egy gyilkos sorra szedi áldozatait. A buszkörút során is tart a nyomozás, hiszen a fura társaság útját szerte hullák szegélyezik. Persze aki egy Robert Rodriguez vagy Tarantino-féle vérbő road movie-ra számít az csalódni fog. Ugyanis ez az utazás egyfajta spirituális Odisszea, hogy szereplőink szembenézzenek az életüket megkeserítő rémülettel, és képesek legyenek lezárni a múltat egy új és szebb jövő reményében.

Shinji rendezését remekül aláfestik Tamra Maseki operatőr festői szépségű, ám fojtott légkörű képei, amik az utazás lélegzetelállító tájait örökítik meg. A film lassan hömpölyög előre saját ritmusában, amit a hosszú beállítások csak még jobban visszafognak, ezen kívül pedig a térmélység élességét is imponáló könnyedséggel használják ki az alkotók. A szereplők egytől egyig meggyőző alakításokat nyújtanak, Saitoh Yohichiroh lubickol az önelégült „ki ha én nem” unokatestvér szerepében, de a legjobbak talán a Kozuet és Naokit életre keltő gyerekszínészek. Az Eureka mindenféleképpen figyelemre méltó mozi, a 217 perces játékidő pedig senkit se riasszon el egy ilyen megindító szépségű alkotás megtekintésétől, mert a filmben történő elmerülés után lehet, hogy a Barátok közt aktuális epizódjának elmulasztása sem tűnik majd annyira fájdalmasnak. (mozinet)

Euréka (Eureka), fekete-fehér/színes, japán film, 2000, 217 perc, Rendezte: Aoyama Shinji, Szereplők: Aoi Miyazaki, Koji Yakusho, Masaru Miyazaki, Yoichiro Saito, Sayuri Kokusho