Erőteljes harc a tabuk ellen

Közép-Európában minden negyedik 18 éven felüli nő életét keseríti. Szlovákiában 500 ezer nőnek okoz nehézséget, ebből 160 ezernek jelentősen, negatívan befolyásolja életminőségét, miközben minden hetedik nem osztja meg problémáját orvosával.

Az önkéntelen vizeletvesztésről, vizelettartási nehézségről van szó, amely alkalmatlan időben, illetve helyen történik. Az inkontinencia nem különálló betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség következménye, amely betegséggé akkor válik, ha már az érintett életvitelét, szociális közérzetét komolyan zavarja. Az inkontinenciának számos kiváltó oka lehet. Ezek pontos megállapítása elengedhetetlen a helyes terápia kiválasztásához és sikeres alkalmazásához. Ezért nagyon fontos, hogy az érintettek orvoshoz forduljanak. A legtöbb ember azonban szégyelli problémáját. Azt gondolja, hogy ez nem valóságos betegség, ezért nincs is rá megfelelő gyógymód – összegezte tapasztalatait dr. Ján Breza urológus professzor.

A szakértők figyelmeztetnek: az inkontinensek tábora növekszik, s a népesség idősödésével vélhetően növekedni fog. Fontos hangsúlyozni, hogy az érintettek nagyobb része nem ágyhoz kötött beteg, hanem igyekszik részt venni a mindennapi életben. Számukra lényeges, hogy miközben az orvostudomány segítségükre legyen, problémájuk észrevétlen maradjon még a legközelebbi ismerősök előtt is. A vizelettartási zavar mindkét nemnél gyakorta előforduló kórállapot, férfiaknál ugyancsak, főleg idős korban jelentkezik. Az USA-ban 10-12 millióan küszködnek vele, előfordulása a nők körében gyakoribb, kb. tíz százalékuk szenved ebben. Egy tanulmány szerint jobban rontja az érintettek életminőségét, mint az agyvérzés, a daganatos megbetegedés vagy a cukorbaj, miközben jelentősen megterheli az egészségügy kiadásait: az USA-ban a gyógyköltségek évi 90 milliárd dollárra rúgnak.

A kezelések különböző fajtái léteznek (a gyógytornától, a pszichoterápiától kezdve, a gyógyszereken, műtéti beavatkozásokon át, a különböző vizeletürítési technikákig), de figyelembe kell venni, mely életkorban jelentkezik az inkontinencia. – A vizelettartási nehézség főleg két életkorban, a szülést követően, illetve a változó kor éveiben fordul elő, ezért a megelőzésben és a kezelésben is erre a két csoportra kell leginkább összpontosítani. Van, aki maradéktalanul meggyógyul, de sok embernek állandóan együtt kell élnie a problémával. Számukra is létezik gyógyír: többféle segédeszköz, (egyszer használatos védőeszközök, különféle betétek, betegalátétek, rögzítő nadrágok), amelyek jó közérzetet és biztonságos védelmet nyújtanak, amellett megelőzik a felfekvés kialakulását, és higiénikus, kényelmesebb ápolást tesznek lehetővé – magyarázta az orvosprofesszor, miközben a gyógyszeres és műtéti megoldások mellett az intimtorna jelentőségére, a hajlamosító tényezőkre és a megelőzés fontosságára hívta fel a figyelmet.

Az inkontinenciának több súlyossági fokozata van. Ennek meghatározásában döntő szempont a 4-6 óránként kontrollálatlanul ürülő vizeletmennyiség, ezenkívül azonban egyéb tényezők – mozgásképtelenség, ágyhoz kötöttség, súlyos betegségek – is fontos szerepet játszanak, főleg előrehaladott korban – hangsúlyozta dr. Ladislav Hegyi gerontológus, aki szerint minden második 80 éven felüli szembesül ezzel a kellemetlenséggel. Dr. Ivan Bartošovič általános orvos szerint a Nagyszombati járás nyugdíjasotthonaiban, illetve a panziókban élő 771 hetvenharmadik életévüket betöltő lakók 34,9 százaléka szenved inkontinenciában (a nők 39,3 százaléka), ám a 75 éven felüliek esetében már az arány 41,7 százalékos.

Sajnos, összevetve a környező országokban végzett felmérés eredményét, az inkontinencia kérdésében Szlovákiában sem megfelelő a lakosság tájékozottsága, egészségtudata. A Focus ügynökség közvélemény-kutatása rámutatott arra, hogy az 1052 megkérdezett 74 százaléka nem tudta, mi az inkontinencia, 30,1 százalékuk nem tudott véleményt mondani az előfordulás gyakoriságáról, 46,8 százalékuk a 70 éven felüliek betegségeként említette, holott a valóságban leginkább a 40-54 éves nők érintettek. Igaz, 80 százalékuk panaszával felkeresné az orvost, 6 százalékuk ismerősüktől kérne tanácsot, ám 7-7 százalékuk nem bízná rá magát az orvosra, illetve nem tudná, mitévő legyen. A legtöbben, 74 százalék, a gyógyszeres kezelést választaná, 44 százalék a műtétet, 22 százalék szerint a javulást a torna is meghozná.