Equilibrium

A XXI. században új világháború tört ki, ami szélsőséges lépésekre ösztönözte a túlélőket. A fennmaradás érdekében száműzték a mindennapi életből azt, ami a vezetők szerint az emberiség bűneiért felelt: az érzelmeket. John Preston (Christian Bale – Amerikai Psycho) is tagja annak a végrehajtó szervezetnek, ami kíméletet nem ismerve leszámol mindennel, ami az új, tökéletesnek kikiáltott társadalom útjába áll. A férfi hisz a rendszerben, ám egy nap mégis úgy dönt, hogy nem szedi tovább azt a kötelezően használatos gyógyszert, mely eddig gátolta, hogy érzései a felszínre kerülhessenek.

A külföldi filmek után talán a kisköltségvetésű, független alkotások azok, amikkel a legmostohábban bánnak Amerikában. Sokuknak még az esélyt sem adják meg, hogy bizonyíthassanak a közönség előtt. A forgatókönyvíróból rendezővé előlépett Kurt Wimmer mögött is hiába állt egy olyan befutott filmes, mint Jan De Bont (Féktelenül), műve nem kapta meg a megfelelő marketinget és ennek hiányában már bemutatása előtt halálra lett ítélve. A Miramaxnál ahelyett, hogy kihasználták volna a felfokozott várakozást a Mátrix új részeire, eldugták a stílusában meglehetősen hasonló Equilibriu-mot néhány moziban. Hogy mi lett volna, ha Wimmer sci-fije megkapja azt, amit a Wachowski-testvérek kultikussá emelkedett alkotása, már sohase fogjuk megtudni.

A szűkös költségvetés, amivel az alkotók rendelkeztek, néha meglátszik a filmen, de, ha azt veszszük, hogy az író-rendező és csapata mennyiből gazdálkodtak szinte csak elismerő szavakkal lehet beszélni munkájukról. Az akciójelenetek koreográfiájukban, kivitelezésükben valami fantasztikusra sikeredtek. A testközeli pisztolypárbajok csordultig vannak dinamikával, az összecsapások láttán garantált az állak leesése. Christian Bale-nek nem kell napszemüveg, hogy cool legyen, hűvös karizmája áthatja az egész filmet és átsegíti még a gyengébb részeken is. Bár abszolút ő az Equilibrium sztárja, de kitűnőek a mellékszereplők is: William Fichtner, Sean Bean, Emily Watson néhány, de annál figyelemreméltóbb percre tűnnek fel, egyedül Taye Diggs karaktere hat kissé átgondolatlannak. A film bár tartalmilag is erős, mégis ide vezethetőek vissza legfőbb hiányosságai. Kurt Wimmer jövőképe gyenge lábakon áll és ezen a fasiszta jelképek alkalmazása sem nagyon segít. Mentségére szolgáljon viszont, hogy az elérni szándékozott elrettentő hatást így is eléri. Az Equilibrium már csak témájából adódóan is sok értékes drámai momentummal rendelkezik, különösen megkapó, ahogy a jéghideg Christian Bale felfedezi az érzelmeket. Wimmer hozzáértően épít izgalmas és eredeti történetére, ám még megvan benne a kezdők bizonytalansága és nem egy kisebb-nagyobb hibát elkövet. A váltások néha túl durvák és duplacsavarokból is több van, mint kellene. A lenyűgöző összhatást ezek és a hozzájuk hasonló problémák lényegesen nem rontják le, azt azonban meggátolják, hogy mestermű születhessen. Kellemetlen, mert, ha jól megnézzük nem is kellett volna hozzá olyan sok. (mozinet)

Equilibrium, színes, amerikai film (2002), 107 perc, R. Kurt Wimmer, Szereplők: Christian Bale, William Fichtner, Sean Bean, Emily Watson