Emil.RuleZ!: Hisztis

Dido Florian Cloud de Bounevialle Armstrong 1971. december 25-én született Londonban. Keresztnevét, későbbi művésznevét Karthago egykori királynője után kapta. Már tízévesen kiválóan furulyázott, zongorázott és hegedült. Bátyja, Rollo a világhírű Faithless alapítója, a csapat a kilencvenes évek közepén vált ismertté. Testvére zenei ízlése meghatározó volt Dido fejlődésében. Mielőtt Rollo együttesében énekelni kezdett volna, számos londoni bandában megfordult, ráadásul egy szimfonikus zenekarral is turnézott. A Faithless 1996-os debütáló lemezén már vokálozott, és ő énekelte a Flowerstand Man című szerzeményt.

A Faithless első albumának megjelenése után tizennyolc hónapon keresztül turnézott a csapattal, és a második, Sunday 8pm című lemezén is szerepelt. Már ekkor is írt saját dalokat, és bátyja segítségével több demóanyagot készített, amelyekkel sorra járta a kiadókat. 1999-ben szerződést kötött az Arista Recordsszal, debütáló albuma, a No Angel még ebben az évben megjelent, de csak az Egyesült Államokban.

Hogy világsztár lett belőle, az Eminemnek köszönhető. Hazájában azután figyeltek fel rá, miután az amerikai botrányrapper felhasználta a Thank You című dalának refrénjét a Stan című felvételében, amely 2000 decemberében egyből az angol lista élén nyitott. A szigetországban 2000 végén jelent meg a No Angel.

Az album azóta több, mint tizenkét millió példányban kelt el, és hősnőnk számos díjat bezsebelt vele. Bátran kijelenthetjük, hogy Dido az új évezred legnagyobb felfedezettje Angliában!

Az album lecsengése után pihenésre, időre volt szüksége, hogy összeszedje a gondolatait, így elutazott egy csendes helyre. Bérelt egy házat a semmi közepén, berendezett ott egy stúdiót, majd kis idő elteltével elkezdett dolgozni az új albumának dalain. Néhány nappal azután, hogy munkához látott édesapja megbetegedett, ezért az önként vállalt magánynak hamar végeszakadt. Mégis termékeny időszak volt, az albumon szereplő dalok többségének ötlete ekkor született meg. A Life For Rent című anyag Rick Nowels felügyelete alatt készült, aki már a No Angelnél is segédkezett, mint producer, és Rollo is részt vett a dalok elkészítésében. Angliában már a megjelenés hetében több, mint 255 ezer példányban elkelt, így az utóbbi hat év legjobban fogyó albumává vált. A Life For Rentről majd a jövő heti ZeneZónában olvashattok. (d,pj)

A debütálás csodálatos volt! A trió 2001-ben mutatkozott be az év egyik legjobb magyar albumával, a Zazie az ágyban cíművel. Az ilyen igényes zenekaroknak időre van szükségük ahhoz, hogy megismerje, megszeresse őket a nagyérdemű, így érthető, amiért a lemez csak lassan jutott el az emberekhez. Hétről hétre többet adtak el belőle, és még manapság is nagy iránta a kereslet. Közben tavaly a fiúk egy nagysikerű maxival, a Hello.Tourist! cíművel jelentkeztek, amelyen a címadó új szerzemény mellett az album három felvétele hallható újrakevert változatban. Továbbá aláfestő zenét írtak a Boldog születésnapot! című filmhez, szerepeltek is benne, és az idei év folyamán igazi médiaszemélyiségekké váltak. Legalábbis Hajós András és Hegyi György. Második albumuk november közepén került a boltokba.

Az előző lemezről lemaradt a Hisztis című felvétel, amit akkor a zenekarhoz közel állók nehezményeztek. A dalt hallva tegyük hozzá: jogosan! Az új albumra nemcsak felkerült Rabolónővé átkeresztelve, hanem a lemez címét is adta.

A nyitó Bölcsidalban Hajós András a kakaós gyermekkor boldog ártatlanságába ábrándozza vissza magát, mint ahogy a konzumpopon élcelődő feszes Csakacipő után következő Kivágni a reset is az élet újrakezdésének vágyát fogalmazza meg egy meglepő drum’n’bass-betéttel a vége felé. Ezután jön a Hello.Tourist!, amely kilóg a sorból, a slágerré vált szerzeményt talán jobb lett volna mellőzni a lemezről. Ezután két komoly hangvételű dal, a hip-hop-dzsesszes Hogyan kerülnek oda? és a Medúza következik, a szövegíró, Hegyi György legerősebb pillanataival, de az ezeket követő Zsebeibe zsé portugálos hangzású dumája is mélyebb a látszatnál. A Pattanásos asszisztens agymenése előkészíti a terepet a már említett Rabolónőnek, az esztrádos hangvételű Fent pedig visszautal a Csakacipő popbiznisz-témájára, a Kukuruku című záródalban pedig az előző lemez főszereplője, maga Emil is előkerül, ezúttal ő tömegközlekedik, nem Zazie, és kimondja, hogy milyen az élet...

Winkler, Eldée és Jules frivol kalandjai, amelyek az első lemez vázát képezték, itt nem folytatódnak tovább, és ezúttal nincs konceptkeret sem, Zazie helyett más nőalakok tűnnek fel, és Emil is csak a legvégén kerül elő. Hegyi kacskaringós szövegvilága, Hajós jópofa előadásmódja, valamint a dzsessszből, hip-hopból, funkból, bossa novából és egyéb egzotikus hatásokból gyúrt zene másodszorra már nem jelentenek akkora szenzációt, ennek ellenére az Emil.RuleZ! továbbra is igazi színfolt a magyar könnyűzenében, egy rendhagyóan szellemes és elegáns zenekar, amely „a nehéz második album” kihívásának is sikerrel megfelelt. (est,pj)