Az emlékek hullámain utazunk ezen a somorjai kiállításon

Ehhez a tárlathoz egy olyan gyerekkor emlékei nyújtották az alapot, melyet az édesapa kalandos pályaválasztása határozott meg. Ahogy felnövünk, a gyerekkori emlékek megkopnak, egy-egy emlékkép mégis kristálytisztán rajzolódik ki az emlékezetben. A kikötőben egy hajóroncs vesztegel, tűzpiros pipacsok mezője ölel körbe egy arab várost. Egy hajóút Tunéziába, aztán pedig egy homályba vesző alak, aki magával vinné a négyéves Danikát. Hogy hová és milyen szándékkal, azt nem tudjuk, még az is lehet, hogy egy arab sejk sátorába. Nem más ez, mint spekuláció, amely a képzelet számára ágyazza meg a terepet.

A Hanusz család – az édesanya, Dániel és két másik testvére – minden nyáron a tengerész apa nyomába eredt. A család Európa valamelyik kikötőjében találkozott, hogy együtt utazzanak tovább. Hanusz Dániel az ezekből az időkből származó nem mindennapi történeteket vetette papírra. Egyrészt a saját emlékei alapján, többségében azonban azok a sztorikat, melyeket az édesapja, Hanusz Zoltán elbeszéléseiből ismert. A történeteket, melyekért – ahogy abban mindenki egyetértett – kár lenne, ha feledésbe merülnének, Hanusz Dániel felesége, Török Bianka képzőművész öntött át egyedülálló vizuális világba. 

Hanusz Zoltán a tengeren megélt történetei a hetvenes és a nyolcvanas évekből származnak. Az egyes szám első személyben megírt sztorik, melyeket a képekhez mellékelve olvashatunk, illetve meg is hallgathatunk a tárlaton, egy tengerészkadét, majd a kapitány szemszögéből mesélnek. Ez a kapitány egy csehszlovák teherszállítóval, a Banská Bystricának keresztelt hajóval szelte a tengerek és az óceánok hullámait hosszú éveken át. 

Ahogy azt sejthetjük, főszereplőnket rengeteg izgalmas élmény érte útjai során, és számos nem mindennapi alakkal találkozott. A tárlaton megelevenedik például egy tengeri vihar, melynek következtében elszabadul a többtonnás rakomány a raktárban – az eseményt halálközeli élményként éli meg a hajó teljes legénysége. Matrózsorsok körvonalazódnak, egy kiszolgált tengerész a nyugdíjazása napján, amint elhagyja a hajót, holtan rogy össze. Máshol pedig egy süllyedő halászcsónak megmentésének lehetünk tanúi.

És persze számos izgalmas találkozásnak, amellyel egy világutazó szakmája jár. Egy Kanári-szigeteken élő, elismert emigráns orvosról kiderül, hogy dél-szlovákiai. Úgy megörül a földijével való találkozásnak, hogy legszívesebben még a lányát is hozzáadná, csak hogy maradásra bírja. Máshol egy közel-keleti grillpartin nyüzsögnek a házigazdák, mígnem egy tranzisztoros rádió recsegő hírei félbeszakítják a mulatságot: Bejrútban lőni kezdtek.

A tárlat vegyíti az autentikust és a fikciót. Hanusz Dániel egyébként építész, de régóta kísérti a gondolat, hogy papírra vesse a történeteket. Ez az első próbálkozása az írás terén.

Török Bianka, aki elismert illusztrátor és képzőművész, a Pesti Metropolitan egyetem tervezőgrafika mesterszakán végzett, egyedi, rendkívül erőteljes vizuális világot teremtett. Munkái letűnt korokat idéznek, valamiféle behatárolhatatlan nosztalgiát árasztanak. Kevert technikával készült képein sirályok, hajók, kikötők és tengerészek bontakoznak ki. Ezek az alakok messzebbről szemlélve univerzálisnak tűnnek, archetípusokként hatnak, Török Bianka azonban egy-egy könnyed vonással képes őket egyedi jellemzőkkel felruházni.

A képeket nézegetve a szemlélőnek az az érzése, hogy itt minden mindennel összefügg: az elemek, a figurák, a mindenhol jelenlévő víz és ég összeérnek, egymásba gabalyodnak, összeolvadnak. Az örökös hullámok testhezálló témát szolgáltatnak ehhez a szürreális világhoz. Török Bianka illusztrációi mesebeli, álomszerű tájakat tárnak elénk, melyek mégis valódinak hatnak. Valahogy úgy, ahogy talán az emlékeink is működnek.

A tárlaton látható autentikus tárgyak remek kiegészítőül szolgálnak a szövegekhez és a képekhez. A tengéreszélet kellékeit is szemügyre vehetjük: az egyik sarokban politúrozott íróasztal terpeszkedik, előtte egy széken tengerészkabát. Az asztalon valaki térképet terített szét, a polcon pipák várják a gazdájukat, de van itt egy üveg whiskey, pohár, egy hajó makettje és egy női gyöngysor is.

Ha elég figyelmesek vagyunk, egyes tárgyak visszaköszönnek a képeken és a történetekben. Szintén izgalmas vállalkozás összevetni az autentikus, korabeli fotókat és tengerészkönyveket a tárlat anyagával. 

Az alkotópáros nem titkolt célja, hogy közös munkájuk könyv formában is alakot kapjon – mi pedig nagyon szurkolunk nekik.

A Tales of the Sea (A tenger történetei) című kiállítás december 6-ig látogatható a Somorjai Városi Művelődési Központban.