Nyolcvanhárom éves korában elhunyt a világhírű svéd operatőr, Sven Nykvist, aki három évtizednyi időt dolgozott a 20. század egyik meghatározó rendezőjével, Ingmar Bergmannal. Attól kezdve, hogy 1953-ban elkészítették első közös filmjüket, a Fűrészpor és ragyogást, szinte házi operatőre lett a nagy svéd filmmesélőnek.
Elhunyt Sven Nykvist
Nyolcvanhárom éves korában elhunyt a világhírű svéd operatőr, Sven Nykvist, aki három évtizednyi időt dolgozott a 20. század egyik meghatározó rendezőjével, Ingmar Bergmannal. Attól kezdve, hogy 1953-ban elkészítették első közös filmjüket, a Fűrészpor és ragyogást, szinte házi operatőre lett a nagy svéd filmmesélőnek. Közös munkájuk képileg egyik legcsodálatosabb gyöngyszeme a festőien fényképezett, 1972-ben készült Suttogások és sikolyok. S milyen volt ez az együttműködés? Ahogy a film szinopszisában olvasható: „Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas” – mondta Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. Sven Nykvist a fények és az árnyak „üldözésével” a filmművészet egyik leghangulatosabb pirkadását örökítette meg, úgy (ki)lesve érzékenyen a hajnal színeit, a fák és a kert csendes ébredését, úgy kamerázva a tárgyak formáit, hogy a környezet látványa a három nő lelkiállapotáról is beszéljen. A legnagyobb filmes elismerést kapta meg ezért a munkájáért, az Oscar-díjat. Az Amerikai Filmakadémia kitüntetését még egyszer átvehette: 1982-ben ugyancsak egy Bergman-mű, a Fanny és Alexander fényképezéséért. Dolgozott más rendezőkkel is, ő teremtette meg a legendás A postás mindig kétszer csenget (rendező: Bob Rafelson) képi világát, s ő fényképezte a németek „klasszikusa”, Volker Schlöndorff Marcel Proust-adaptációját, a Swann szerelmét is. Woody Allennel egyebek közt a Bűnök és vétkekben dolgozott együtt. Vállalta a fényképezést honfitársa, Lasse Hallström mellett is: neki köszönhető a Gilbert Grape című megrázó filmdráma látványvilága. Folytathatnánk a sort Norman Jewisonnal (Ágnes, az Isten báránya), Alan J. Pakulával (Egy elvált férfi ballépése) vagy Roman Polanskival (A lakó) és más rendezőkkel, akik Sven Nykvist kameráján keresztül akarták látni és láttatni a világot. (tébé)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.