Elhunyt Ráday Mihály

Ő volt az első televíziós Magyarországon, aki közérthetően, az átlagemberek figyelmét felkeltve mutatott rá épített örökségünk védelmének fontosságára. 

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendező-operatőrként, illetve az ELTE-n művészettörténész-ként végzett. A hatvanas években kezdett dolgozni a Magyar Televízióban, és miközben több sikeres műsor és film rendezője vagy operatőre volt (Mi újság Pesten?, Keménykalap és krumpliorr, Bánk bán, Tudós nők), az igazán legendás alkotása, amiről egy ország ismerte meg, a harminc éven át futó Unokáink sem fogják látni… (avagy Városvédő Pallasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát) című műsora volt, amelynek hatására több városban alakultak helyi műemlék-védő szervezetek. 

Elmondása szerint az ötlet úgy jött, hogy a Bánk bán című tévéfilmhez kerestek helyszínt, de mindenhol lepusztult műemlék épületeket találtak, ezért végül kénytelenek voltak egy ausztriai várban forgatni. 

„Mindig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy legyen egy olyan biztos civil, társadalmi munkás háttér, amire az éppen aktuális kormányzat szakmailag is támaszkodhat, ha az ország kulturális örökségének védelméről komolyan gondolkozik” – mondta tavaly a Hvg.hu-nak adott interjújában.

A legendás műsort 30 év után, 2010-ben szüntette meg Magyar Televízió új vezetése. Az okok Ráday számára sem voltak világosak, vele csak annyit közöltek, hogy nyugdíjba kell mennie, de a műsor folytatásáról még egyeztetést ígértek neki, ami végül elmaradt. A műsor folytatásáért indított petíciót több ezren írták alá, eredménytelenül.

„Évtizedekig úgy érezhettem, hallgatnak rám. Most nem hallgatnak, tehát lelkesen éneklem, hogy ne vágj ki minden fát, legalább néha-néha lazíts egy félórát… te ott fenn a magas létrán. Igen, meggyőződésem, hogy annak, aki a magas létrán ül, akitől minden ered, igenis lehet és kell kérdéseket föltenni, lehet ellentmondani” – mondta 2016-ban.

Ráday 1990-től négy éven át országgyűlési képviselő volt az SZDSZ színeiben, emellett 17 évig tagja volt a Fővárosi Közgyűlésnek. Ő szervezte meg az Andrássy út kandelábereinek cseréjét, a Szabadság híd és a Lánchíd címereinek felújítását, a Clark Ádám téri mozaik címer helyreállítását, továbbá elindította Róth Miksa egykori házának múzeummá alakítását. Munkásságát az évek során számos szakmai díjjal ismerték el, halála előtt egy hónappal, június 17-én pedig Budapest díszpolgára lett.

„Egy, a szoc-modern bűvöletében a múlt bármely emlékét, kincsét szemétdombra hajító korszakban klasszikus konzervatív úriemberként jelent meg a tévében és irányította egy ország figyelmét a szép részletekre, a még velünk élő, de gyorsan pusztuló értékekre. Mindig meggyőző és imponálóan erőteljes véleményt képviselt, – egy olyan világban, amelyben az emberek óvatoskodva másokhoz igazítják a véleményüket” – írta róla halála kapcsán Bojár András Iván, az Octogon építészeti folyóirat alapítója.