Elhunyt Janda Iván

Janda Iván távozásával egy rendkívüli nemzedék fogyatkozott meg. Ez a nemzedék az önálló Csehszlovákiával egy időben született, és az új állam új feltételei nem jelentettek számára olyan adaptációs problémákat, mint szülei, nagyszülei generációjának. Menet közben tanulta meg, mit jelent, hogyan kell szlovákiai magyarnak lenni, és szerencséjére kiváló tanítói voltak, akik személyes példájukkal tudtak tanítványaiknak tartást adni. A Pozsonyi Magyar Gimnáziumban Janda Ivánt a kisebbségi szellemi kultúra olyan markáns személyiségei tanították, mint Szalatnai Rezső író és Schleicher László, a pozsonyi zenei élet legendás szervezője. A gimnáziumi évei alatt végzett pozsonyi Általános Konzervatóriumban Németh-Šamorinský Istvánnál tanult zongorázni, később Eugen Suchoň és Albrecht Sándor voltak a mesterei. Zenei és szervezőtehetsége korán megmutatkozott, mindössze tizenhét éves volt, amikor megszervezte és vezényelte a közép- és főiskolások száztagú vegyes karát. 1948-ban végzett a Komenský Egyetem testnevelés-földrajz szakán, a Pedagógiai Főiskolán zenei szakot végzett. 1958-tól nyugdíjazásáig a pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium igazgatója volt, több zenei tankönyvet írt.

„Korán rádöbbentem, hogy a muzsika varázskulcs. Nyitottságra, derűs optimizmusra nevel” – vallotta Janda Iván. A nyitottság és optimizmus nem minden zenével foglalkozó embernek adatik meg, valószínűleg Janda Ivánnak sem a zene, hanem a természet adta ajándékba. Akárcsak azt a kiapadhatatlan energiát, amellyel a szlovákiai magyar zenei életet szervezte. Alapító tagja és karnagya volt az Ifjú Szivek énekkarának, egyik életre hívója, karnagya és művészeti vezetője a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, 1991-től elnökségi tagja a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának. Derűje, nagyvonalúsága töretlen maradt a legnehezebb években is, amikor igazgatóként a hatalom ellenséges szándékainak Szküllái és Kharübdiszei között tapasztalt és elszánt hajósként vezette a Duna utcai iskolát. ĺzig-vérig közéleti ember volt. Ez az, ami fájóan hiányzik mai életünkből. Talán épp az ő és generációjának példája lesz az, ami előbb-utóbb hozzásegít a közösségi érzés csodákra képes erejének újrafelfedezéséhez. (vk)