Éles képek – éles helyzetekről

TALLÓSI BÉLA

A közönség örömére valóban világklasszis riportfotósok vendégeskednek mostanság a szlovák fővárosban. Nyáron Steve McCurry képeiből láthattunk kiállítást a Fotográfia Közép-európai Házában. A nagynevű amerikai fotós a világ békés pontjait hozta el Pozsonyba. Felvételein az érintetlen, vad természet, a civilizációtól távol élő ember legkifejezőbb élő-lüktető pillanata él tovább, letisztult kompozíciókban. Fotográfiáin a néző a természeti környezetben a hagyományokkal élő, de már az újjal is barátkozó ember legbensőbb pillanataival szembesül. Lenyűgöző, ahogy McCurry a természet végtelen hatalmasságával méri a békés emberi létezést tombolóan színes, rendezetten tiszta, festői erejű felvételein.

Yuri Kozyrev, a World Press Photo verseny többszöri díjazottja teljesen más világokban jár – a pusztítás, a rombolás, a lázadás, a küzdelem, a hősiesség véres mezejét, az emberibb élet reményében kirobbantott harcok tereit, a háborús konfliktuszónákat fésüli át dokumentáló objektívjével. Ahogy a pozsonyi megnyitón elmondta, számára egy kicsit furcsa, hogy fotográfiáit művészi galériában mutatják be – mert felvételei a média számára készült képes információközlő források (az egyes képcímek is gazdag háttérinformációt közölnek az ábrázolt valóságról). A riportfotó, mint mondta, olyan eszköz, amellyel a fotós tud harcolni (ő soha nem fogott fegyvert a kezébe, ezért nem is nevezi magát haditudósítónak). A fotó a sajtón keresztül képes a világ elé tárni olyan éles helyzeteket, amelyekben az emberi jogok sérülnek, amelyekben semmibe veszik az emberi méltóságot. A jó riportfotós érzésekkel valamelyest nyomást gyakorol a közvéleményre, s ha minimális mértékben is, de segíteni tud.

Matúš Zajac, a pozsonyi kiállítás kurátora arról beszélt, hogy Yuri Kozyrev fotói valóban a háborús övezetek tűzmezeinek sokszor legvéresebb pillanatait örökítik meg; a bőr alá hatolnak, mert nagyon durvának tűnhetnek. Kozyrev azonban olyan érzékenyen közelít az általa megragadott valósághoz, hogy a képek, amelyeket elénk tár, művészi töltetet is hordoznak magukban. Attól, hogy a kiragadott pillanatok pattanásig feszült konkrét drámai helyzeteket ábrázolnak, a képek továbbolvashatók: a konfliktusokat viselő és szenvedő ember sorsáról üzennek. Afganisztánból, Irakból, Tunéziából, Egyiptomból, Líbiából vagy bárhonnan, ahonnan Yuri Kozyrev természeti katasztrófák vagy pusztító betegségek következményeitől sínylődők küzdelméről, háborús konfliktusok legélesebb helyzeteiről tudósít a világnak. Kozyrev mesteri riportfotókat készít a bevetésre küldött katonákról, a lerombolt életkörnyezete felett meg-megálló és lehetőségein elrévedő emberről, ugyanakkor nagymestere a szocioportrénak is. Hatásos, ahogy a fekete képmezőből bontja elő egész alakos figuráját, a fekete burkát viselő nőt (nem véletlen, hogy két más portéval ez látható a pozsonyi kiállítás fő falán).

A fotós műremekek, amelyekért érdemes ellátogatni a Mirbach-palotába, Yuri Kozyrev eddigi munkásságának legjavából valók.