Elengedni a gyűlöletet

Radnóti Zsuzsa már 2017-ben, Kossuth-díja átvételekor bejelentette: a kitüntetésével járó juttatásból alapítványt hoz létre. „Olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket díjazunk, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek, tehát történelmi múltunk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeit tárgyalják. Vagy olyan darabok, amelyek kendőzetlenül szólnak a bennünket körülvevő, jelenkori magyar valóságról, és képesek arra, hogy fontos és érzékeny társadalmi jelenségeket fogalmazzanak meg a nagy nyilvánosság erőterében.” A díj odaítéléséről kuratórium dönt, amelynek elnöke Radnóti Zsuzsa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A szervezők szándéka szerint a díjat minden évben Örkény István világszerte nagy sikerrel játszott drámája, a Tóték ősbemutatójának napján, február 24-én, vagy annak közelében adják át.

Závada Pál az Egy piaci nap szerzőjeként kapta a díjat, de vele együtt elismerésben részesült Mohácsi István és Mohácsi János, a szöveget színpadra alkalmazó testvérpár is. Előadásuk a Radnóti Színház repertoárját gazdagította 2018 májusában.

A Rózsavölgyi Szalonban megtartott díjátadón Grecsó Krisztián mondott laudációt a művel kapcsolatosan. „Závada Pál és a Mohácsi testvérek darabjának a tükrébe gyötrelmes belenézni. Mert azt látni ott, hogy a világnak ezen a felén, a reménytelen Kelet-Európában (azért sem Közép-Európában, nincs olyan, hogy „közép”) sose lesz jobb. Itt nincs bűnbánat, engesztelődés vagy megbocsátás… A néző előadás közben másra sem vágyik, mint elengedni a gyűlöletet, és kilépni a bosszúkörből. Az Egy piaci nap kijózanítóan lemondóan és csontig hatoló őszinteséggel azzal szembesít: megbékélés nem lesz itt soha.” Majd hozzátette: „Dermesztő, felrázó, kegyetlen és gyönyörű darab az Egy piaci nap.”

Megtörtént eseményeken, az 1946-os kunmadarasi pogrom történetén alapszik a regény, amikor a helybéli parasztasszonyok megtámadták a zsidó árusokat, megvádolva őket azzal, hogy árdrágítást és üzérkedést követnek el. Sokan felhánytorgatták azt is, hogy a deportálásból hazatérő zsidók visszakövetelték 1944-ben elkobzott javaikat. „A szociális ellátatlanság és éhezés miatt ugyanazok a zsidóellenes idegbajok támadtak fel, mint a háború idején” – így Závada Pál, akit először Örkény Istvánról kérdeztem a díj átvétele után.

„Még élt Örkény, amikor olvasni kezdtem őt. Mint az elmúlt rendszer legizgalmasabb íróját, úgy vettem kézbe minden művét, hogy na, akkor nézzük, miről beszél? Egyperces novellái izgalmas erővel ütöttek be az akkori kortárs irodalomba, azokkal alapjában rengette meg az irodalomértésünket. Nekem már akkor egyértelmű volt, hogy itt nagy dolog történik. Közben el sem akartuk hinni, hogy ez tényleg lehetséges. Hogy az állami kultúrpolitika irányítása alatt tartott könyvkiadásnak egy ilyen gyöngyszeme kifuthat. Hogy ezt engedték. Aztán rájöttünk, hogy ez az a tűrt kategória, amelyik arról szól, hogy itt most valaki nagyon beújít valamit, s arra van könyvkiadói támogatása. Ezzel párhuzamosan pedig sikerrel mutatták be a drámáit, a Macskajátékot és a Tótékat. A mai kultúra-, színház- és irodalomkedvelő közönség – teljes joggal – színháztörténeti fordulópontként tartja számon ez utóbbi színre vitelét. Arra is emlékszem, mennyire vártuk Örkény Forgatókönyv című drámáját, amelyet már halálos betegen írt. Az ugyanazon a nyomvonalon haladt, mint a Pisti a vérzivatarban, csak éppen a legsúlyosabb magyar történelmi traumákba ment bele.”

A frissen átvett díjjal kapcsolatosan Závada Pál elsőként a díjalapító nagylelkűségét emeli ki.

„Radnóti Zsuzsa fantasztikus ember. Az életét tölti azzal, hogy közvetít irodalom és színház között. Ő nemcsak a színpadra állítás dramaturgiai feladatait látja el, hanem súg is. Rendezőknek, direktoroknak, hogy az írók mit írtak. És nemcsak a drámákra figyel, mindenfajta írásműre, amelyben a színpadra vitel lehetőségét látja. Ez a díj az ő ünnepe, róla szól. A saját pénzét ajánlotta fel erre a célra, ami hihetetlen nagylelkűségre utal. Elkötelezettje egy nemes ügynek.”

Az Egy piaci napot évekkel ezelőtt már felajánlotta egy budapesti színháznak Závada Pál, de nem járt vele sikerrel.
„Gyalázatos helyzet volt. Az igazgató el sem olvasta az anyagot, úgy utasította vissza. Nem azt mondta, hogy bocsáss meg, Palikám, túlvállaltam magam, nem volt időm foglalkozni a darabbal, hanem mellébeszélt, pontosabban hazudott, és majdhogynem kizavart az irodából. Akkor nagyon felháborodtam, mára viszont rájöttem, milyen szerencse, hogy ez történt. Ha elfogadta volna, kiadja valakinek, hogy rendezze meg egy szűk számú közönség számára, és lett volna egy teljesen elfelejthető előadás. Tehát így jártam jól. Óvatosan kell bánni a rosszakaróinkkal. Lehet, hogy öntudatlanul jót tesznek velünk.”

A Radnóti Színház előadását ő maga is nagyon szereti. A próbákra is gyakran bejárt, néha bele is szólt a dolgok menetébe.

„Mohácsi János többször is kérte, hogy szóljak, ha valami nem tetszik. Ha volt ilyen, akkor sem jeleztem azonnal. Gondoltam, majd kihullik magától. Ha másnapra sem hullott ki, akkor szóltam. Teljesen harmonikus összjáték volt köztünk. Én úgy tekintek az előadásra, hogy felkínáltam egy alapélményt, egy irodalmi anyagot, amely beindította két nagyszerű színházi alkotó fantáziáját. A létrejött előadást pedig teli szájjal merem dicsérni. Még jobb is, mint az én regényem. Más esetben nem mondanék ilyet. Itt, most, igen.”

A szerző a Vasárnap munkatársa