Závada Pál: Hajó a ködben - Kollaborálás, üzlet vagy jogos önvédelem?

Weiss Manfréd örökösei a németek bevonulását követően, 1944-ben – közvetítő révén – megegyeztek az SS-szel. Hátrahagyták gyáraikat és minden ingatlanukat, ingóságukat, és az egész család szabadon távozhatott az országból. Még egy elegánsan kialkudott pénzösszeget is kaptak, majd a nácik által szavatolt biztonságban Portugália, illetve Svájc felé vették az irányt.

Závada Pál regénye sok ismert, valóságos motívumra támaszkodik, alapvetően azonban olyan rétegek feltárására vállalkozik, amelyek már a fikció birodalmába tartoznak. Hogy kik a Weiss Manfréd Művek szóban forgó örökösei? A gazdasági, a politikai és a szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok, vetélytársak. 

„Több regényemben szerepelt az 1944-es év – mondja az író. – Legutóbb a Természetes fényben, ami háborús regény. 1944 a magyar és az európai történelem egyik legsötétebb, ha nem a legszörnyűbb éve. Ezt az időszakot, korszakot, az egész 20. századot, abban kitüntetetten a második világháború szenvedélyesen érdekel, próbálom megismerni, megfejteni. Weiss Manfréd családjának története nagyon egyedi, nagyon izgalmas múlt századi történet, hiszen egész vagyonukat átadják az SS budapesti gazdasági főnökének annak fejében, hogy megmenekülhessenek. Noha korábban az ország gazdasági elitjébe, az iparbárók körébe tartoztak, faji alapon most ugyanúgy életveszélyben vannak, mint bárki más.”

A regény egyik központi szereplője, a család vezéralakja, a legtehetségesebb vő, Chorin Ferenc a Gyáriparosok Országos Szövetségének volt az elnöke, a Felsőház tagja, Horthy személyes bizalmasa.

„Az SS-en keresztül Himmler megbízottjával tárgyalt. Chorin Ferenc nemcsak a rokonság, hanem a nemzetgazdaság esze is volt. Weiss Daisyvel kötött házassága hatalmas tőkekoncentrációt eredményezett. A rokonság nagyon kiterjedt, dönteniük mégis egységesen kellett a menekülés kérdésében. Természetesen sokféle vélemény fogalmazódik meg és vethető fel ezzel kapcsolatosan, és máig vitatható álláspontok ütköznek ez ügyben. Hogy akkor mi is történt tulajdonképpen? Kollaborálás, üzlet vagy jogos önvédelem?”

Hogy mi az írói álláspont? Závada Pál szerint úgy nem érdemes írni, hogy mindent felvázolunk, levezetjük az egyenletet, közöljük a végeredményt, te pedig, kedves olvasó, ezt vedd tudomásul! Itt más az ambíció.

„Nekem az volt a célom, hogy szülessen meg egy jól olvasható regény, egy olyan mű, amelynek van valamiféle ereje, ad egy élményt, egy olvasmányélményt, azzal együtt pedig alkalmat arra, hogy átgondoljuk az életünket. Engem ez a történet rettenetesen érdekelt. Mint minden olyan kérdés, amely nem világos, nem tisztázható, nem érthető, vagy van benne valami elhallgatott, elhazudott, vitatható, szégyenletesen nehéz ügy. Vagy tapad hozzá egy csomó legenda, esetleg félreértés, félremagyarázás. Ez a történet is elég súlyos vitákat váltott ki már… vagy nem elég súlyosat, a fene tudja! Az ilyeneket éppen hogy nem vitatták meg eléggé. Miután lezajlott, Zsolt Béla Haladás című lapjában, amelyben ő képviselte a legradikálisabban a háborúban óriási veszteségeket elszenvedett zsidóság érdekeit, vagy próbálta erkölcsi alapon perelni az igazat, sokakat megszólaltatott ebben az ügyben. Ugyanis nem mindenki volt ezzel tisztában. Vagy úgy tettek, mintha nem tudnának róla. Valójában törpe kisebbségben maradtak azok, akik ezt a párbeszédet le akarták volna folytatni. Hogy szó legyen erről, hogy lehessen bűnökről beszélni, hogy ennek a nemzet előtti tanúvallomásnak legyen tere. Különleges eset volt ez. Fenyő Miksa megvédte a Weiss Manfréd-rokonságot, mondván, itt nem lehet szó kollaborálásról, hiszen az életük forgott kockán. Márpedig Chorin Ferencet és a család több tagját letartóztatták, lágerbe vitték és megkínozták. Lényegében nem dönthettek szabadon arról, hogy mit tegyenek. Csak ezután ajánlották fel nekik az említett alkut. Ki meri erre azt mondani, hogy ez árulás volt, ha valaki életveszélyben, sarokba szorítva, döntési lehetőségeit minimálisan hagyva meg, menti az életét és a családtagjaiét? Ki állíthatja, hogy másképp kellett volna dönteniük? Ilyen viták zajlottak le az örökösökkel kapcsolatosan, engem pedig a magántermészetű viselkedések, magatartások, helyzetek is érdekeltek. A család egyes tagjainak magánéletet költöttem, egyes esetekben több, másokban kevesebb fiktív elemet használtam. Ez az eset elég alaposan dokumentált, utána lehet olvasni.”
A történet ismert motívumain Závada Pál semmit nem változtatott, csak, mint mondja, bizonyos mellékalakokat főalakokká avatott, és kibontotta a teljes életüket. Igyekezett olyan regényt írni, amelyben megragadható figurák mozognak.

„Így vált főszereplőjévé a regénynek báró Kohner Artúr és az ő felesége, Helén, Weiss Manfréd egyik lánya. És van itt egy szerelmi háromszög is, sőt a magánéleten keresztül elvezetnek szálak olyan történetek felé is, amelyek arról szólnak, hogy egészen a faji üldözés kiteljesedéséig ezeknek a családoknak a kapcsolatai az ország legmagasabb társadalmi régióiba vezettek. És nemcsak oda, hanem a műszaki és gazdasági vonalon velük együttműködő német mérnökök köreibe, sőt a német nagyvállalatok főembereihez is. A legutolsó időkig együttműködtek a Dunai Repülőgépgyár fejlesztésében és a haditermelésben is. Nem véletlenül veti a szemére Zsolt Béla Weiss Manfrédéknak, hogy miért nem bontották fel ezt a gazdasági kollaborációt. Hermann Göring vállalataival kötöttek szerződéseket bombázógépek gyártása és repülőgépek szállítása tárgyában. Ily módon bizonyos érdekek közösek voltak az agresszoréval, a megszállóéval, a tömeggyilkos hatalom gazdasági képviselőjével. Egészen addig egymás szövetségesei voltak, amíg a fajvédelmi törvények nem fordultak szembe a zsidókkal. Miközben a család nagyobbik vagy egész része gyűlölte a fasizálódó Németországot. Erkölcsileg is, gazdaságilag is, politikailag is enyhén szólva vitatható kapcsolat ez, amely szintén érdekessé teszi a figurák viselkedését és döntéseit.”

Családregény? Tényirodalom? 

Dokumentarista krónika? Ahogy Závada Pál mondja: nála ezt nem igazán lehet különválasztani. A tényirodalomban elvárható dokumentarista krónikás szerepéből mindenesetre ki kellett lépnie, hogy átengedje a terepet a regényszövés belső mechanizmusának.
„A teljes rokonságból nem mindenki kerül közel az olvasóhoz. Több mint negyven ember menekült meg az alku következtében. Mellettük rengeteg ismert, a korszak elitjéhez tartozó figura szerepel a regényben. Politikusok és a szellemi élet képviselői. Valóságos emberek, a saját nevükön.”

Hajó a ködben. A regény címe többértelmű metafora. Van, aki tisztábban lát, van, aki kevésbé, és csak hiszi, hogy átlát ezen a helyzeten, amelyen nehéz kiigazodni.

„A hajó a távolodást is szimbolizálja. Hogy pakolni kell és menekülni. Egyébként repülőgépen távoztak az örökösök. De van egy vízió, ami meg is jelenik a regényben. A főhős víziója az utolsó jelenetben. Maga a cím egy Ady-vers címe, mert Adyt is emlegetik a figurák. A főszereplők ismerték és támogatták is őt élete utolsó éveiben, de ez még az előző háború alatt volt. A női főhős Ady-rajongó, Fenyő Miksa pedig személyes kapcsolatban állt Adyval. Maga a könyv a lehető legvalóságosabb történetekbe beágyazott fikció.

Mindenképpen regény, fiktív regény. Egy nagyon régi regényírói eljárást elevenítettem fel vele: ismert történelmi eseményekbe ékeltem be oda jól beilleszthető, elképzelhető, kitalált eseménysorokat. És van ebben egy játék is, amely reflektál arra az írói eljárásra, hogy ne lehessen megkülönböztetni, mi az, amit mindenestül magunk találunk ki,

és mi az, ami már ismert motívu­mok újrafogalmazása. Ami bizo-nyos értelemben ugyanúgy fikció, hiszen ugyanúgy meg kell írni, ugyanúgy nyelvi formát kell, hogy öltsön. Gyakran kérdezik tőlem, hogy mi igaz ebből, és mi nem? Van, ami egészen közel áll a valóságban is megtörtént eseményekhez, és van, ami messzebb áll tőle. Nem mondhatom magam olyan nagyon jól informáltnak a kérdések legavatottabb történész-szakértőihez képest. Az író a maga eszközeivel fikciót ír.”

Utolsó üzlet címmel a regény témájából Závada Pál darabot is készített, amelyet tavaly Lukáts Andor vitt színre a Szegedi Nemzeti Színházban. Weiss Manfréd családjának története Rózsa János filmrendezőt is megihlette. Ő kereste meg Závada Pált, hogy segítsen neki megírni egy játékfilm tervét.

Dráma, regény, játékfilm? Várjuk ki a végét!

Szabó G. László
A szerző a Vasárnap munkatársa