Ekkora orral nem lehetsz semmi – nagyobbat nem is tévedhetett volna Barbra Streisand anyja

Brooklynban született 1942-ben, tanító apját csecsemőként vesztette el. A nem túl előnyös külsejű, szégyenlős lány szegénységben nőtt fel. Az énekesnői karrierről szőtt álmait még anyja sem támogatta, azt mondta neki, hogy ekkora orral soha nem lesz belőle sztár. Nem lett igaza, lánya, aki egy kicsit (de nagyon vonzón) kancsal is, egyre följebb jutott. A középiskola mellett színi tanfolyamot is végzett, tandíját gyermekfelügyelettel kereste meg. Érettségi után titkárnőnek állt, közben klubokban is énekelt. Huszonegy évesen megjelent első lemeze, amelyért rögtön Grammy-díjat kapott. 1964-ben a Funny Girl címszerepében hódította meg a Broadwayt, a musical filmváltozata után pedig már az egész világ a lába előtt hevert, és átvehette a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Elindult önálló tévéműsora is, amely annyira sikeres volt, hogy a CBS vezetői művészi szempontból szabad kezet adtak neki. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273330","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"303","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"236"}}]] A következő időszakban pályafutása egyre magasabbra ívelt. Játszott komédiában (Mi van doki, A bagoly és a cicababa), musicalben (Hello Dolly) és drámai alkotásokban is. Az Ilyenek voltunk és a Csillag születik betétdalait is ő énekelte, az utóbbiért kapta második Oscar-díját. Énekesnőként is sikert sikerre halmozott, szinte nincs is olyan lemeze, amelyből egymillió példánynál kevesebb kelt volna el. Az egykori iskolatársával, Neil Diamonddal énekelt duett (You Don't Bring Me Flowers) ugyanúgy sláger lett, mint a diszkókirálynő Donna Summers társaságában előadott dal (No More Tears), a Barry Gibb által neki írt Woman in Love pedig hosszú ideig vezette a listákat szerte a világon. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273331","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"345","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 1983-ban sikerrel mutatkozott be rendezőként is, a jiddis nyelven író Isaac Bashevis Singer kisregényéből készült Yentl című film (persze a főszerepet is ő játszotta) zenéje lemezként is kelendő volt. 1991-ben újra a kamera másik végére (is) állt, a Hullámok hercege című alkotását hét kategóriában jelölték Oscar-díjra, de a Bárányok hallgatnak elvitte a kitüntetést. (A filmakadémiára később nagyon megharagudott, amiért 1996-ban egyik dala nem kapott Oscar-díjat, a gálára sem ment el, pedig fel kellett volna lépnie.) Az élő fellépésektől ódzkodott, mert nem sikerült lámpalázát levetkőznie, s amikor 1967-ben a Central Parkban egy koncerten elfelejtette a szöveget, évtizedekig nem lépett pódiumra. Legközelebb 1994-ben szánta rá magát erre, s az érdeklődés akkora volt, hogy a jegyárusítást vasárnapra kellett tenni, nehogy a beérkező ötmillió hívás megbénítsa a telefonrendszert. A koncertkörút bevételét a jótékonysági célokat bőkezűen támogató énekesnő az AIDS elleni harcra és más emberbaráti célokra ajánlotta fel. Persze, van miből adakoznia, a szórakoztatóipar tíz leggazdagabb előadója közé tartozik, tiszteletére múzeumot is nyitottak, és rózsát neveztek el róla.  A WOMAN IN LOVE ÉS BARBRA STREISAND ARCAI [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"273332","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Jóllehet ő maga nem tulajdonít nagy jelentőséget a statisztikáknak, a pályafutását összegző számok lenyűgözők. Eddig mintegy 150 millió lemezt adott el, amivel minden idők egyik legsikeresebb női előadója, és az egyetlen az első tízben, aki nem a pop és a rock and roll műfajában boldogult. Vitrinjében a két Oscar-díj mellett nyolc Grammy-díj, öt Emmy-díj és egy Tony-díj szorong, így azon nagyon kevesek egyike, akik magukénak mondhatják a film, a zene, a színpad és a televízió legrangosabb kitüntetését. Tavaly megjelent, musical-duetteket tartalmazó albuma a slágerlista első helyén nyitott, ezzel ő az egyetlen előadó, aki az 1960-as évek óta eltelt hat évtized mindegyikében állt a toplisták élén (és a második legidősebb, aki az első helyig jutott, a listát nyolcvanöt évesen vezető Tony Bennett után). A hivatalos kimutatás szerint hetven albumából csak az Egyesült Államokban 51 lett arany, 30 platina és 12 multiplatina. Streisand nem szépségideál, de szexis nőiességével, belülről jövő kedvességével, eleganciájával nemcsak a közönség, de számos férfi szívét is meghódította. Első férje a színész Elliot Gould volt, tőle született fia a Hullámok hercege című filmben is szerepelt. 1998-ban ment másodszor férjhez James Brolin filmszínészhez, az esküvő után nem sokkal egy szerelmes dalokat tartalmazó albummal kedveskedett férjének. Önéletrajzát hosszú ideje írja, a legújabb hírek szerint a könyv az idén fog napvilágot látni.