Egyszerre gyönyörű és félelmetes

Kassán és Komáromban nem lépett színpadra Shakespeare-darabban. Legelőször Pozsonyban, a színművészeti főiskolán találkozott a szerzővel. A Troilus és Cressidában a címszereplő lány nagybátyját, Pandarust, a szerelmi közvetítőt alakította szlovák nyelven.

„Tetszett a szerep, jó volt játszani, bár nem volt minden tiszta előttem. Emlékszem, még az előadások során is azon töprengtem, miről is beszélek. Meg kellett fejtenem a szöveget. A szavak mögé kellett látni. Amikor már azt hittem, hogy mindent értek, még akkor is el-elgondolkoztam félmondatokon. Shakespeare-szakértő a feleségem. Játszott és tanított is Shakespeare-t, de még mindig tanulásra, gondolkodásra készteti őt.”

Magyar nyelven először Budapesten, a Bárka Színházban játszott Shakespeare-figurát. A Rómeó és Júliában Pétert, a Capulet-ház szolgáját, a Dajka kísérőjét keltette életre.

„Csányi János, a darab rendezője fordította le a művet. A szöveg ritmusa megmaradt, de a nyelvezete mai lett. A cselekmény az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozó Bosznia-Hercegovinába került. Mivel az előadás 1914-ben, a világháború kitörése előtt játszódott, Rómeó szerb lett, vagyis pravoszláv, Júlia bosnyák-muzulmán, Lőrinc barát ferences rendi, a patikárius zsidó, a kormányzó magyar származású, a zenészek pedig cigányok.”

Nem sokkal ezután, 2005-ben már a londoni Globe Színházban játszott a szlovákiai magyar színész. Shakespeare a saját színtársulatát alapította meg 1599-ben. Az eredeti tervek alapján felépített mai Globe Színház a London Bridge és a Tate Gallery között áll a Temze jobb partján.

„Az volt a mély víz. Kevesebb, mint egy éve voltam Londonban, és az eredeti Shakespeare-szöveggel kellett megbirkóznom. Nem is tudom, hogyan éltem túl. Honnan vettem a bátorságot beállítani a Globe Színházba, hogy itt vagyok, itt szeretnék játszani. Úgy éreztem, ott a helyem, de ha alaposabban belegondoltam volna, hogy mire vállalkozom, megijedek, felülök a biciklire, és hazatekerek. Abban biztos voltam, hogy a történetet el tudom mondani. Erre kiképezett a főiskola. Küzdőképes ember vagyok, ismerem a harc szabályait, csak a (nyelvi) fegyvert nem ismertem, amit a kezembe vettem.”

Külön történet, hogy milyen úton került Lucskay Róbert a világ egyik leghíresebb színházába.

„A társulat akkori művészeti vezetője látott Londonban, a Bacchánsnőkben. Előadás után szóba elegyedtünk, és elmondta, hol dolgozik. Én épp oda készülök meghallgatásra, feleltem. De még mielőtt ez megtörtént volna, meghívott a színházba, és végigvezetett a Globe-on. Mindent megmutatott. Elmagyarázta, hogy minden a korabeli tervek alapján épült fel, egyetlen vasszöget sem vertek a falakba, minden fából készült. Hihetetlen energia működik az ottani térben. Vigyázni is kell vele. Ha megidézel valamit, kicsi a valószínűsége, hogy az nem fog megtörténni. A meghallgatás jól sikerült, én lettem az ifjú Pericles. Az idősebbet Vanessa Redgrave öccse, Corin Redgrave játszotta. Bonyolult szerkezetű a mű. Shakespeare utolsó darabjainak egyike. Rengeteg minden történik benne, és több országban játszódik. Sokat segített a helyzetemen, hogy a Globe, akárcsak a Royal Shakespeare Company úgynevezett dialect coachot, vagyis nyelvi trénert is foglalkoztat. Neki az a feladata, hogy a színésszel együtt dolgozzon a szerepen. Felkészít a színpadi játékra. Bármit kérdeztem tőle, mindenre kaptam magyarázatot. Ez mit jelent? Ezt miért mondom? Ez a rész miről szól? Hogyan kell kiejteni ezt a szót? Szinte laboratóriumi jellege volt az együttműködésünknek.”

Ugyanilyen aprólékos munkában volt része a Royal Shakespeare Companyban, ahol a Cymbeline itáliai nemesét, Ioachimót formálta meg. Ez is az utolsó, bonyolult szerkezetű Shakespeare-drámák egyike.

„Hogy mi lenne az első érzésem egy újabb Shakespeare-szerep kapcsán? Először örülnék, hogy jaj, de jó, hogy újra találkozom a mi Vilmosunkkal, aztán jönne egy kis félelem, hogy ajjaj, mi lesz ebből? És azonnal elkezdenék tanulni, minél többet foglalkozni a darabbal és a rám osztott feladattal.”

Shakespeare egymaga fele a teremtésnek, írta Petőfi.

„Jól hangzik. Van benne valami – mondja haza-hazajáró színészünk. – Hogy lehet az, hogy egy több száz évvel ezelőtt írt darab még mindig érvényes a mai szociális, társadalmi és politikai helyzetet, sőt az emberi viszonyokat tekintve is? Ez egyszerre gyönyörű és félelmetes Shakespeare-ben. Mégis vannak színészek és rendezők, akik nem vágynak megbirkózni vele. Nem minden hegymászó akar feljutni a Mount Everestre. Én igen. De Angliában sincs sok színész, aki nagyon tud Shakespeare-t játszani, legfeljebb tisztességesen megoldja a feladatát. Nem is mindenki kapja meg a szerzőt mint ajándékot. Én még Hamlet szerepére is ugranék. Ide nekem az oroszlánt is! Más kérdés, hogy óriási erőfeszítést igényelne. Húsz éve már, hogy Angliában élek, Leedsben van a házunk. Ann, a feleségem mindenben ott áll mellettem. Segítene a tanulásban is. Úgy csüngenék minden szaván, mint a gyermek anyja kebelén, ahogy Petőfi írja. De bevállalnék egy olaszos komédiát is Shakespeare-től. Főleg most, amikor kicsit nehezebben küzdök meg az élet dolgaival. Szeretném, ha gyorsabban forogna a kerék, ha a mindennapok újra felvennék a megszokott fordulatszámot.”

Komáromban legutóbb Daniel Majling Föltámadás című darabjának előkészületi munkálataiban vett részt Lucskay Róbert. Még mielőtt a próbák elkezdődtek volna, két hétig abban segítette a színészeket, hogy ötlet- és eszköztáruk legyen a szerepük felépítéséhez. Angliában egy amerikai sorozatban kapott szerepet – mint orosz kihallgató tiszt –, színházban pedig Canterburyben a saját családja történetét vitte közönség elé hat civil szereplő, hat migráns közreműködésével. Itthon holnaptól június 6-ig a kassai közönség láthatja a Varsói melódiában, összesen nyolc alkalommal.

A szerző a Vasárnap munkatársa