Egyperces drámák 15 fejezetben

Örkény a legismertebb magyar novellaírók és színpadi szerzők egyike, egyperceseivel pedig műfajteremtő alkotó. Június 24-én lesz harminc éve, hogy meghalt, de élete utolsó napjáig toll volt a kezében. A Forgatókönyv kéziratát javítgatta még a kórházi ágyán is.

„Az emberi létnek nincs más orvossága, mint az emberismeret“ - írja a magyar irodalom egyik legnagyobb lélekbúváraként, s maga Sziráki Péter is erre törekszik a Gink Károly fotójával ékesített, elegáns kötetben. Megpróbál a lehető legmélyebbre merülni Örkény műveiben, aki életrajzot ugyan soha nem írt, visszaemlékezéseiben azonban sok mindent papírra vetett élményekben gazdag, fordulatos éveiből. De hogy miképpen keveredik egy középosztálybeli úri fiú a művészi pályára, hogyan válik egy Márai-rajongóból, majd az ötvenes évek humorát vesztett sematikus írójából a magyar groteszk és abszurd koronázatlan királyává, és honnan indultak zseniális egypercesei, hogyan születtek meg világsikert aratott drámái, arról már Szirák Péter ad finoman árnyalt képet. Radnóti Zsuzsa, Örkény István felesége elsősorban abban látja a kötet értékét, hogy: „Benne a kor, az író életrajza, a művek elemzése, s mindemellett még olvasmányos is a 350 oldalas dolgozat. Tehát nemcsak kézikönyvnek, hanem olvasmánynak is remek, a lábjegyzetek pedig külön történetét adják ki a kornak, amellyel az író is foglalkozik.“

Örkény életén keresztül a huszadik századi magyar irodalom világát is tisztábban láthatjuk, fény derül néhány műhelytitokra, s megelevenednek a kor jeles írói, József Attila, Déry Tibor, Németh László. A könyv első fejezetében -Egy „úri amatőr“ tanulóévei -Sziráki Péter azt is megírja: „A nagypapa… három fia közül Hugót gyógyszerésznek taníttatta. Örkény Hugó… a Nyitra megyei Verebély ecetgyárosának leányát, Pető (eredetileg: Pollák) Margitot vette feleségül. Az unokák - Örkény István és húga - … a nyarakat a magyar-szlovák vegyes lakosságú Nyitra környéki községben töltötték, ahol az otthoni etikettel szemben szívesen oldódtak fel a falusi gyermekek közvetlenségében. Az Örkény-család jómódban élt, hatszobás villában lakott és nagy házat vitt. Az édesapa magyar királyi kormányfőtanácsos volt és méltóságos úri címet viselt. Otthon pezsgő társasági élet folyt, gyakori főpapi és főtiszti vendégekkel. Örkény Hugó becsvágyó, büszke, ám könnyelműen gáláns természet lehetett - vélekedik Sziráki Péter -, mert három patikát is elmulatott egymás után, amelyeket aztán verebélyi ecetgyáros apósa rendre pótolt.“

S hogyan kommentálja mindezt Örkény István?

„Nagyapám mindig vett egy új patikát apámnak. Aminek az a furcsa következménye lett, hogy apám lassanként megharagudott a nagyapámra - az apósára -, mert mindig ő mentette meg. A végén már olyan dühös volt rá, hogy a nevét sem volt szabad kiejteni.“

Izgalmas fejezet a huszonhat éves Örkény életéből: apját, a „magyar királyi kormányfőtanácsos urat“ 1938-ban két nyomozó keresi fel, hogy szembesítsék a ténnyel, miszerint fia „rossz társaságba“, baloldaliak, kommunisták közé keveredett. Atyai tanácsra Örkény londoni tanulmányútra utazik, majd egy év után Párizsba költözik, ahonnan a Közel-Keletre és Egyiptomba is ellátogat. Aztán jelentkezik a francia hadseregbe, elvégre kiképzett katona. S talán éppen ezért, mert a magyar honvédség tartalékos tisztje, kiszuperálják, így nem marad más választása, mint hazajönni. Itthon aztán többször is behívják katonának, s 1941 végén megjelenik első kötete, a tizenegy elbeszélést tartalmazó Tengertánc, amelyről Szerb Antal írt elismerő kritikát. A kétdiplomás író (gyógyszerész, vegyészmérnök) 1942 őszén vette kezébe a katonai behívót, de mint később kiderült: zsidó származása miatt - bár ahogy írja: „Én magam szerzetesi iskolát jártam, katolikus voltam.“ - fegyver nélküli kisegítő munkaszolgálat céljából a 100/3-as századba, a 12. könnyű hadosztályba sorolták, így került a doni frontra, majd 1943. január végén szovjet hadifogságba.

Tizenöt fejezetbe foglalja Szirák Péter az örkényi életművet, a drámai fordulatokban is bővelkedő írói pályát. Külön tárgyalja a fogságban eltöltött időt, külön a negyvenes évek második felét, az egypercesek megszületését, s így jut el a kórházi ágyig, a Forgatókönyv utolsó oldaláig. Lábjegyzetei szinte külön életet élnek (s izgalmas adalékok) a kötet lapjain, színesebbé, még érdekesebbé téve mindazt, amit a fő csapásban olvashat az ember.
Kiváló munka.

Szavakkal festi meg mindazt, ami a borítót díszítő beszédes portré mögött húzódik.