Egy vagány, szellemes trubadúrnő

Karafiáth OrsolyaCsepécz Szilvia így jellemezte Karafiáth Orsolya verseit: „Mintha egy középkori trubadúrnő írta volna őket mai nyelven, mai nőknek. Nagyszerűek, remekbe szabottak, csodálatosan összecsengő rímekkel.” Melankolikus, „orsis” iróniával megspékelt költeményeinek leggyakoribb témája a szerelem, a férfi-nő kapcsolat és a nagy utazások. Annak, hogy a „szerelmi bánat költője”-ként aposztrofálják, és többnyire ilyen jellegű verseket ír, az az oka, hogy „állandóan bánatos vagyok és állandóan szerelmes. Szerencsére hat éve olyan kapcsolatom van, amelyben állandóan bánatos lehetek és elhagyott, mert a pasim háromhetente kidob. De akkor is szomorú, szakítós verseket írok, ha boldog vagyok, mert rájöttem, hogy ez nagyon tetszik a nőknek. Az utóbbi két évben azonban inkább a depressziómról írok.” S hogy miért ír klasszikus versformákban, ötöd- és hatodfeles jambusokban? „Szabad verseket soha nem írtam – hangzott a válasz. – Régebben, ha nagyon sokat ittam, részegen is jambusokban beszéltem. Mivel már nem iszom, kevesebbet is írok.” Azt viszont, amit ír, láthatóan szereti a szakma és a közönség. Karafiáth Orsolyának eddig két önálló kötete jelent meg, a Lotte Lenya titkos éneke, valamint a Café X, amelynek már a második kiadása is elfogyott. A következő verseskötete 2009-ben fog megjelenni, mondta, és „német című” versek lesznek benne, „jósolni is lehet majd velük”, merthogy „kártyapakli formája lesz az új kötetnek”. Most éppen egy szerelmi krimin dolgozik, amelyben tizenkét nő keresi Lajost, akibe mindannyian szerelmesek, és az ő monológjaikból áll össze a regény. A címe szintén Café X lesz, mint a versesköteté. Sőt, egy lemezt is akar készíteni ezzel a címmel. Mert „sejtelmes, jó” cím.

Az „írónő, nőíró, női író” téma nem érdekli, ugyanis unja, hogy folyton erről kérdezik. „Szólíthatnak költőnőnek, nőköltőnek, hölgyköltőnek, költő hölgynek, mindegy” – jegyzete meg. Magát a női létet imádja. „Ha férfi volnék, sokkal beszűkültebbek lennének a lehetőségeim akár körömlakkban, akár fehérneműben. Szeretem, ha a férfiak ajtót nyitnak, virágot hoznak, udvarolnak, bókolnak.”

Karafiáth Orsolyához hozzátartoznak állandó „arcváltásai”: parókái, szokatlan ruhakreációi. Emögött szavai szerint mindössze női hiúság rejtőzik. És nem zavarja, hogy „örök farsang”-nak nevezik. „Jobban érzem magam, ha fel vagyok díszítve, ha van rajtam valami érdekes.” Úgy véli, ezzel minden nő így van, csak nem mindegyik veszi magának a bátorságot, hogy „farsangként” járjon.

Az „éneklő dívaság” tavaly nyáron jött az életébe. Nagyon rossz állapotban volt, és az egyik zenei fesztiválon, ahol Legát Tiborral (Karafiáth Orsolya partnere) és Müller Péter Sziámival voltak éppen együtt, Legát kijelentette: Orsolyán csak az segítene, ha készítene egy lemezt. Sziámi tovább öntötte az olajat a tűzre: kijelentette, ha Orsolya összehoz egy lemezt, ő kiadja. „Sziámi megjegyezte, hogy egészséges autodidakta hangom van, amit koncerteken le lehet halkítani.” Annak ellenére, hogy a fiatal költőnő maga is úgy gondolja, tényleg semmi hangja nincs, beindította a gépezetet, elkezdett szervezkedni, 17 zenekarnak küldött el dalszövegeket, hogy írjanak hozzá zenét. „Ez fogja forradalmasítani a magyar popipart” – mondta. Az album tehát készül, a daloknak több mint a fele kész, ezekből jelenleg a Kistehén Zenekar által szerzett A szerető dala Orsolya kedvence. A lemezen minden dalszöveghez fénykép is társul majd. „A fotók úgy fognak kinézni, mintha én énekelném a dalokat. Ez nekem nagyon fontos” – jegyezte meg. Ha nem ő énekel is minden dalban, de mindegyikben „megszólal”, a biztonság kedvéért azonban erősítést is hívott, és ahol lehet, ott „emberi hangú nők” énekelnek majd a lemezen.

Az irodalomban Karafiáth Orsolya mindenevő – „nagyon szeretek olvasni és nagyon sokat is olvasok” –, számára nem létezik tabu műfaj, a „nagyon olcsó, nagyon béna füzetregényeket” éppúgy olvassa, mint a kortárs magyar irodalmat. „Nagyon sokakat szeretek, többek között Parti Nagy Lajost, Kemény Istvánt, Bartis Attilát, Háy Jánost, de odafigyelek az angolszász és a német irodalomra is.”

Az Ulpius-ház Könyvkiadó favoritjának számító fiatal költő 2005-ben – „félelmetesen fiatalon”, jegyezte meg Csepécz Szilvia – a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét kapta irodalmi munkásságáért. Az Év Nője Díj szintén szerepel az életrajzában, de mint kiderült, ezt a díjat ő találta ki saját magának, mert jól hangzik. Ezenkívül szeret „össze-vissza nyilatkozgatni” is. Ebből olykor gond is származik, az ELTE észt oktatója például nagyon zokon vette, amikor Orsolya (aki műfordítóként észt verseket ültetett át magyarra) azt nyilatkozta az észtekről, hogy „kedves, lassú, lomha emberek, akik bogyókat szednek mocsarakban”. A legújabb tervei közé tartozik egy tévéműsor is, amelynek KO – Kulturális orgia lesz a címe, és amelyet ő fog vezetni az egyik magyarországi csatornán.

Csepécz Szilvia arról is faggatta, hogyan lett belőle „médiasztár”, miért vonzza ennyire az embereket. „Azért, mert szellemes vagyok – adta meg a választ Karafiáth Orsolya. – Mindent kimondok, ami eszembe jut, nem érdekel, mi lesz a következménye.” Nem túlzott egy picit sem. A sokarcú trubadúrnő tényleg nagyon szellemes, szórakoztató, és (majdnem) mindent kimond. Nemcsak olvasni élmény – hallgatni is. Akár órákon keresztül.