Egy új Kőkorszak kezdetéről

Aligha kétséges, hogy az olvasottság sikere a kínált olvasnivaló folyamatos frissítésében is rejlik, és különösen az időszakosan ismétlődő megjelenésen alapuló sajtótermékek esetében kulcskérdés az olvasói érdeklődés fenntartása. A Szőrös Kő című, kéthavonta megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat új főszerkesztője, H. Nagy Péter is az olvasói érdeklődésbe vetett bizalmának ad hangot terjedelmes és mindenre (egyebek közt minden szlovákiai magyar irodalmi lapra) kiterjedő, bekezdésenként is külön-külön megfontolandó szerkesztői-olvasói szempontokat felvető beköszöntőjében. Hogy aztán a későbbiek során milyen átiratokra lesz képes az „egyszerű szőrös kő” (az idézet a lap névadójából, Bettes István egyik verséből származik, idézi és „üzleti” szempontból értelmezi a főszerkesztő is), az értelemszerűen a későbbiek során derül majd ki. Mindenesetre bármilyen irányban változik is a Szőrös Kő (persze már ezzel a mostani számával is nagyot változott), ezt alapvetően két tényező befolyásolja majd: az eddig gondosan alakított arculata, tehát hogy például jól felismerhetően fiatal és pályakezdő írók és képzőművészek alkotótevékenységének biztosít kiemelt teret. A második tényező maga a főszerkesztő: felkészültsége vagy még inkább állandó készültsége, tájékozottsága vagy még inkább tájékozódási hajlama, valamint minden egyéb képessége és adottsága, beleértve az olvasás fertőző jellegének fenntartásában oly kívánatos vírushordozást. A Szőrös Kőnek már ez a két sarkköve – és ezek tényszerűsége dokumentálhatóbb, mint a beköszöntő néhány feltételezése – kellő biztosítéknak tűnik ahhoz, hogy a lap megtartva eddigi olvasóit, újabbakat sorakoztasson maga köré. De mivel a lapban sem csak olvasásról van szó, bár elsősorban arról, említsük meg, csak úgy mellékesen, Rácz I. Péternek az új Szőrös Kő-korszakot kezdő számban megjelent röviden kiváló eszmefuttatását (A kultúra mint vírus), mely a pozitív kritika és a nyilvános reprezentáció fogalmai közt fürkészi a siker titkait, s máris visszajutunk ennek az ismertetőnek az elejére. Persze ne feledjük, hogy a folyamatos frissen tartáshoz – és ez a www.szorosko.eu oldalon könnyen belátható – elengedhetetlen a korábbiak gond nélküli felkeresése és visszaolvasása is. Végezetül adjunk hangot – csak csendesen – a fertőzésnek folyamatosan kitettek minden új iránti természetes rezisztenciájának és fanyalgásának is: Suhajda Péterre – a szerző Dsida Jenő egy versét (Csend a tavon) elemzi – az a kritikus vesse az első követ, aki nyilvánvaló szándéka és tudása ellenére sosem maradt a felszínen. Bár könnyen lehet, hogy tusája csak a körülötte és nála nagyobb hullámokat verők (Bohár András Barak Lászlóról, Németh Zoltán Kukorelly Endréről) fényében tűnik magányosnak. Minden továbbit: új és megújult rovatokat, szerzőket, de különösen a Meglepő szőrösszeállítást illetően ajánlom a Szőrös Kő idei harmadik számát. Én olvastam, nekem tetszik.