Egy pap, egy kapucinus és egy vak jó humora

Egy bizonyos pap egyszer paripaháton ment egy mezővárosban. Midőn a városbíró meglátta, tehát csúfságul monda néki: „Krisztus Urunk nem járt ám kevély paripán, hanem szamárháton!” Erre felele a pap: „Én örömest vennék magamnak egy szamarat, hogy azon járhatnék, de igen nehéz találni azóta, hogy a tanácsba beveszik őket...”- - -Egy nemesember utazott két kapucinussal. Egyszer egy vízfolyáshoz értenek, hol a víz elhordotta a hidat. Az egyik kapucinus fráter meg akará tisztelni a nemesembert, és minthogy ő mezítelen lábbal volt, felvevé a nemesembert hátára, hogy általvigye. Midőn már feléig vitte, igen nehéz volt. Goromba sem akart lenni, azért kérdé tőle, hogy pénz van-é nála. „Igenis vagyon” – monda a nemesember. „Oh, jaj! – monda erre a fráter. – Énnékem nem szabad pénzt hordozni, mert azt a mi regulánk keményen tiltja!” ĺgy a víznek közepette levetette a nemesembert hátáról.- - -Egy vak ember megyen éjszaka az utcán. Az egyik kezében korsó vizet, a másikban pedig egy lámpást viszen. Egy ifjú ember előtalálván őtet, megfogja karjánál fogva, mondván: „Ugyan bolond vagy te, már mit használ néked a lámpás, holott néked mind nap mind éjszaka egy!” Erre így felel a vak mosolyogva: „Én a lámpást nem magamért hordozom, hanem olyan bolondokért, mint te vagy, hogy belém ne ütközzenek, és a korsómat el ne törjék.” (Kónyi János anekdotái)