Egy pálya kicsúcsosodása

Stílusosan hiedelemmeséknek nevezte a könyvben szereplő helyi, történelmi eseményekre, szokásokra, természeti jelenségekre íródott meséket, melyeknek forrásait maga a szerző kutatta fel hosszú éveken keresztül.

Megemlítette, hogy csodálja az írások nyelvi szépségét, frissességét, ízes népi humorát, a témák ezerszínűségét. Szerinte külön kedvessége a könyvnek, hogy az egyes mondák indítása maximálisan megkapó, eredeti és ötletes. Találhatók a kötetben humortól csillogó feldolgozások, kitűnően megírt balladisztikus mondák, és olvasható benne varázslatosan szép teremtésmonda is. Fellinger mátyusföldi mondafeldolgozásairól így vall a szerkesztő: „…szerintem szerencsés módon - szinte mindent a mesének, a meseszerűnek rendel alá: a fantasztikuscsodásnak, a bűbájnak és az ódon ízeknek, a hihetetlennek és valószerűtlennek. Fellinger színarany mesét ír, de úgy, hogy szinte észrevétlenül belopja szülőföldje történelmét, népének furfangjait és esendőségét, színpompás költészetét, babonáit és hiedelmeit e mesékbe.

Példaként idézhetném Napsugárkisasszonyt, akit a tündérek küldtek a szellők sóhajától fodrozódó Kis-Duna tájára, a madarak, a mézillatú virágok és a jámbor tekintetű állatok védelmére; ugyanakkor megjelenik benne a hiedelem is: Napsugárkisasszonyt édesanyja Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis-Duna forrásában, ezáltal óva őt az ártó betegségektől, meg a kéményen fekete macska képében belopakodó boszorkányoktól; ezenkívül kislánykorában a bőség áldásáért fürdővizébe rézkrajcárt rejtettek, meg üde almát tettek, hogy kerek legyen az arca és világraszóló a szépsége, s így szolgálhasson később a fekete hajú Földanyónak és a vörös hajú Holdanyónak.“

A galántai múzeum néprajzkutatója, Danter Izabella szerint Fellinger könyve minden magyar ajkú család könyvtárába ajánlott. Beszélt a könyvben szereplő népszokásokkal kapcsolatos elbeszélések hitelességéről, és örült annak, hogy a kötetben gyakran visszaköszönnek a szólásmondások. A néprajzkutató kincsvadásznak nevezte a szerzőt, a szó legnemesebb értelmében, s állítja, a kötetnek minden szava a helyén van.

A könyvbemutató eltért az eddigi szokásoktól, ugyanis a felelős kiadó Hodossy Gyula az est házigazdájaként bevonta a közönséget a beszélgetésbe. (Nagy Erika)