Egy kis „színházköltészet”

#Mária Baloghová felvételeIgaz, ezúttal nem leshetjük meg azt a csodát, amikor megelevenednek: helyette a Bibiana-ház egy látványos kiállítást kínál, amely a magyar bábok történetéről és a kortárs magyar bábjátszás helyzetéről nyújt dióhéjban áttekintést.

A Magyar bábok című, április 14-éig látható kiállítás az utolsó állomása annak a rendezvénysorozatnak, amely a visegrádi országok bábművészetét mutatta, illetve mutatja be a gyerekeknek a Bibiana-házban, hangsúlyozva e művészet közös gyökereit és megőrzésének fontosságát itt, Közép-Európában.

A kiállítás forgatókönyvét Mészáros Emőke muzeológus, az UNIMA (nemzetközi bábszövetség) magyar részlegének alelnöke készítette, aki szerint a bábművészet ugyanazt jelenti a színházművészetben, mint a költészet az irodalomban. Ennek a „színházköltészetnek” egy darabja költözött most Pozsonyba. A magyarországi bábművészettel kapcsolatos első írásos emlékek a 18. századból származnak. Az egyik leghíresebb bábszínház az Esterházyak marionettszínháza volt, ennek alapján készítették el később a schönbrunni császári bábszínházat is. A vásári bábjáték szintén a 18. században terjedt el Magyarországon. A legismertebb a Hincz család társulata volt, ennek a családnak a tagjai négy nemzedéken keresztül játszottak. A kiállításon az ő műhelyükben készült ördögfigura is látható. Természetesen nem hiányzik a vásári bábjáték máig egyik legnépszerűbb alakja, Vitéz László, „akit” Kemény Henrik, a nálunk is népszerű bábművész nagyapja teremtett meg. Vitéz László elődje Paprika Jancsi, mindkettőjük rokonának pedig a szlovák Gašparko és a cseh Kašpárek nevezhető.

A művészi bábjáték kezdetei a huszadik század elejéhez kötődnek Magyarországon. Orbók Lóránd társulata 1910-től 1914-ig működött, Blattner Géza 1918 és 1927 között Magyarországon játszott bábszínházat, de ő sem lehetett próféta a saját hazájában, így Franciaországban próbált szerencsét, s ott az avantgárd bábszínház egyik ismert személyiségévé vált. Az ember tragédiája bábszínházi változatáért díjat is kapott, sőt az 1937-es párizsi világkiállításon bábszínházát Grand Prix-vel tüntették ki. Blattner Géza híres előadásának egyik bábjával ugyancsak találkozhat a kiállítás közönsége.

A rendszerváltozás előtti időszakban mindössze egyetlen hivatalos bábszínház működését engedélyezték Magyarországon. Talán ezzel is magyarázható, hogy 1989 után hihetetlenül megszaporodott a hivatásos bábszínházak száma, valódi lendületet vett ez a művészeti ág. Jelenleg tizenegy hivatásos, kőszínházzal rendelkező, államilag támogatott társulat működik az országban, ezenkívül 40-50 kis létszámú, épület nélküli hivatásos társulat. Ezek a társulatok elsősorban a gyermekek részére készítenek darabokat, emellett azonban egyáltalán nem számítanak ritkaságnak a felnőtteknek készülő előadások sem.

A Bibiana-házban rendezett kiállításra a miskolci Csodamalom, a szombathelyi Mesebolt, a debreceni Vojtina, a kecskeméti Ciróka, a pécsi Márkus, valamint Bóbita, az egri Harlekin, a budapesti Kolibri, továbbá a Budapest Bábszínház különböző stílusú és különböző technikával készült bábjaiból válogatott Mészáros Emőke. A színház helyett ezúttal főként a látványon van a hangsúly, a szervezők ugyanis arra is szeretnék rávezetni a fiatal közönséget, hogy a bábokat ne csupán szereplőként, hanem művészi alkotásként is érzékeljék.