Egy kis postatörténelem 2.

A római posta megszüntetése után alig akadunk ez intézmény nyomára a középkorban. Galliában, ha rendszeres posta nem is, de az udvar számára kötelező ellátás létezett. Nagy Károly létesített ugyan némi postaszervezetet, de ez hatalmas birodalmának egyes részeire nem terjedt ki. Egyedül a mohamedán birodalomban működött állandó szervezet, melyet kisebb mértékben magánszemélyek is használhattak. A középkor hiányos körülményei közt különös figyelmet érdemel a magánposták keletkezésének és kifejlődésének ideje. Püspökségek, kolostorok, városok küldöncöket tartottak, akik állandóan teljesítettek szolgálatot. A magánposták közül a párizsi egyetem postája volt a leghíresebb. Eleinte csak a tanuló ifjúság vehette igénybe. Főleg Párizs és a vidéki városok között tartott rendszeres összeköttetést. Ez a posta hamarosan közhasználatúvá vált, a francia királyok 1296-ban és 1315-ben privilégiumokat adtak neki, de idegen uralkodók is a védelmükbe fogadták. Fő jellemvonása volt, hogy a szállítási díjak jövedelméből képes volt összes kiadásait fedezni. Virágzása a XV. század második feléig tartott, amikor XI. Lajos állami postát létesített, de végleg csak XV. Lajos törölte el 1719-ben. Németország az apró államaival sokkal tovább nélkülözte az állami postát, mint Franciaország. Hosszú időn át kereskedők, vándorlegények, zarándokok, utazó barátok közvetítették a levelezést. A gazdagabb városok hivatalos levélvivőket tartottak. A városi posták már a XIII. században összekötötték Felső-Olaszország és Dél-Németország kereskedelmét, gócpontjai Nürnberg, Köln és Hamburg. A bécsi városházán a XIV. században a küldöncöknek már külön helyiségük volt, a XV. században pedig felesketett levélvivők segítették a levelezést.

A német kereskedővárosokban a XV. század végén áruszállító járatok léteztek, melyek levélközvetítésre és személyszállításra is alkalmasnak bizonyultak. Hetente egyszer indultak Nürnbergből, de később az állami postaintézményhez való átmenetet a mészárosposták alkották. Ezek úgy keletkeztek, hogy a vásárlás végett utazó mészárosokat levelezés közvetítésével is megbízták. Később ebből fejlődött ki a rendszeres postai közlekedés. A városokban a mészárosok kürtszóval hirdették érkezésüket, indulásukat. Előfordult, hogy hivatalos felügyelet, sőt vezetés alatt működtek, meg volt szabva pontos menetrendjük és taksájuk. Ez a fajta szolgáltatás néhol még a XVII. században is fennállt.

Az első rendszeres postaintézmény német területen, Kelet-Poroszországban, a német lovagrend postája volt. Ennek élén állt a marienburgi főlovászmester, állomásai a rendházak voltak. Csakis hivatalos célokat szolgált, éppen ezért a nép sem vehette igénybe.

Az újkort tekinthetjük az állami posták keletkezése és szélesebb elterjedése kezdeti időszakának. Amerika felfedezése, Afrika körülhajózása, a nagy tengeri utak megnyitása, a tudományok virágzása (reneszánsz), a reformáció és a hódító török hatalom fellépése Kelet-Európában mind hozzájárultak az európai államokban való posta szervezéséhez. Eszmei és politikai életének irányt szabott az akkori XVI–XVII. századi nemzetközi klíma, melyben elsősorban a Habsburg-ház érezte nagy szükségét egy szervezett posta létrehozásának. Miután birtoka Magyarországtól Ausztrián át, a német császárságon keresztül Spanyolországra és Felső-Olaszországra is kiterjedt, ennek a hatalmas birodalomnak szüksége volt a közvetlen és gyors összeköttetésre és rendszeres postaközlekedésre. V. Károly tovább fejlesztette a postákat, melyek élén nemzedékről nemzedékre a Taxisok álltak. II. Rudolf 1595-ben Taxis Ferenc Leonardot birodalmi főpostamesteri címmel ruházta fel, hivatalát örökös hűbérbe kapta. A Taxis-posta lassan közhasználatú intézménnyé fejlődött, mely magához vonta az általa átszelt terület egész levélforgalmát. A birodalmi országok fejedelmei a postaszervezés jogát a maguk privilégiumának tekintették. Ez adott okot az egymással való csatározásra, melyet Poroszország csak 1864-ben a Taxis-házzal kötött szerződéssel szüntetett meg. 1615-ben külön postát létesítettek, melynek vezetése a Paar grófókat illette, de VI. Károly 1720-ban visszavette a Paar család jogát, és a postakezelés az államra hárult.

Angliában VIII. Henrik szervezte a postákat, melyeket 1635-ig csak az állam használt. I. Károly megszüntette a magánpostákat és hozzáférhetővé tette őket a nagyközönség számára. 1839-ben az angol parlament jóváhagyta azt a javaslatot, mely megszabta a postai levéldíj tarifáját nem véve figyelembe a távolságot. Az új tarifa 1840-ben életbe is lépett és ugyanakkor hozták be a postai bélyegek használatát is. Ezek a reformok rendkívüli módon fellendítették a levélforgalmat, és rövid időn belül a kontinens államaiban is befogadást nyertek, lehetővé téve a posta általános használatát.A szerző grafikusművész-vésnök